Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693
körül szerezték be. A kazánműhelyben mintegy 50 gép, lemezhajlítók, hidraulikus szegecselők még a Danubius-gyár idejéből valók, a hídműhelyben a fúrók, köszörűk és kovácstüzek 1891-ben kerültek a hajógyárba. A vasöntöde kupolókemencéi 1898-ban készültek. Természetesen az elavultak és tönkrementek pótlására fokozatosan érkeztek újabb gépek, de a gépi állomány zömét elavultság jellemezte. 1937-ben került sor végül egy korszerű sólyadaru felállítására, s ez megváltoztatta az üzem külső arculatát, mert a daru pályájának szabaddá tételéhez ki kellett vágni a part menti fákat. Egyébként a gyár elrendeződése nem sokat változott a század elejei állapotokhoz képest, s a Danubius-gy árról adott helyszínrajzot itt csak ismételni lehetne, legfeljebb a műhelyek elnevezése és kismértékben belső berendezése változott meg. 90 Az élénkebb ütemű munka megkívánta a munkáskezek gyarapítását. 1937-re ismét eléri a gyár munkáslétszáma a válság előtti 1200 főt az 1930-as évek elején alkalmazásban állt 300—400 emberrel szemben. A régi munkásgárda visszavétele elég nehezen ment, mert a sokévi pangás idején elbocsátottak időközben más üzemekben helyezkedtek el, s nem szívesen tértek vissza oda, ahonnan mint használhatatlanokat egykor elküldték őket. 1939-ben egy külföldön élő magyar hajóskapitány jelent meg az újpesti gyárban, és azzal a tervvel állt elő, hogy kezdjenek hozzá 4000 tonnás tengeri hajók építéséhez. A konszern óvatos vezetői, mielőtt bármilyen álláspontot foglaltak volna el a fantasztikusnak tűnő tervvel szemben, igyekeztek információkat beszerezni a javaslattevőről. Ezekből az tűnt ki, hogy Barta József volt tengerész és hajótulajdonos, aki jó barátságban áll a kormányzói családdal, nem a legmegbízhatóbb ember, mert vagyonának zömét úgy szerezte, hogy ócska hajókat vásárolt, azokat magas értékben bebiztosította, majd azután az ócska hajók rendre elsüllyedtek, és ebből kifolyólag különféle perei voltak a biztosítótársaságokkal. Ha az információ nem is volt teljesen megbízható, annyit mindenesetre meg lehetett állapítani, hogy kalandos múlt állt már Barta mögött, amikor bekapcsolódott az újpesti hajóépítés történetébe. Elgondolása azonban zseniálisnak bizonyult, és igazi jelentősége nem elsősorban az elgondolásban rejlett, hanem főként abban, hogy pénzt sikerült biztosítani nagyvonalú tervei megvalósításához. Felfedezte, hogy még a gazdasági világválság éveiből a külföldi érdekeltségű magyarországi vállalatok osztalékaikat nem vihették külföldre, hanem kénytelenek voltak a kormány rendeletére a Nemzeti Banknál létesített zárolt számlára befizetni. A zárolt számláról a kormány ugyan nagy összegű kölcsönöket vett fel, de még azon túl is elegendő mennyiségű kihasználatlan pénztőke feküdt benne. Ilyen zárolt számla követelései voltak az Angol—Magyar Cérnagyár Rt.-nak és az Ericsson Művek magyarországi fióktelepének. Rávette a részvényeseket, hogy pénzükből építtessenek hajókat, ugyanakkor a kereskedelemügyi minisztérium támogatásával állami érdekeltségű, de külföldi pénzzel működő tengerhajózási részvénytársaságokat alapíttatott a hajók üzemeltetésére. 680