Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693

tott nagyfokú harckészség, elszántság és szívós akarat, párosulva az összmunkásság anyagi és erkölcsi segítségével, az üzemen belüli szervezettséggel és fegyelmezettséggel — mely a harc közben sem bomlott fel — meghozta eredményét. Még nagyobbak lehettek volna a harc eredményei, ha nem a reformista, opportunista szociáldemokrata vezetés irányítja a munkások harcát. 1931-ben sor került a BR javított változatának a bevezetésére, s az év végének összegezése azt mutatta, hogy az egyéni munkateljesítmény kb. 20%-kal volt magasabb az 1929. évinél, de ugyanakkor a fizetések is kb. 14—15%-kal nőttek.

67 Az egyre fokozódó erejű gazdasági válság — mint az előzőkből kitűnt — a hajógyár létét, fennmaradását veszélyeztette. A megrendelések elfogytak, újak nem következtek. Nem hozott javulást a General Electric Company-vei kötött megállapodás sem, amely kb. 8 millió pengő amerikai tőkebevonást eredményezett a konszernnek.

68 A felmondások egymás után érkeztek a munkásokhoz. ,,A legnagyobb vasipari vállalat... Váci iiti telepén beszüntette a gépműhelyt és háromszáz munkást bocsájtott el. Olyanok vesztették el kenyerüket, akik 35—40 évet töltöttek munkában a gyárban és most öregségükre az utcára kerültek."

09 Ezek közül néhányan kaptak ugyan valamelyes kegy díj at a vállalattól, de abból megélni, lakbért fizetni nem lehetett.

70 Az öntödében most nem a sztrájk, hanem a rendeléshiány miatt állt a munka. Az öntők zömét is elbocsátották, sokat fizetés nélküli szabadságra küldtek, a legsúlyosabb helyzetben levők pedig az igazgatóság „hozzájárulása" alapján mint udvari munkások dolgoztak, hogy némi keresethez jussanak.

71 1933-ig nem sokat változott a helyzet. A hajógyár továbbra is munkahiánnyal küzdött, a megmaradt munkások, az 1929. évi létszám 1/3-a, heti 40—41 órát dolgoztak, s keresetük 34—98 fillér órabér körül mozgott.

72 A bedórendszer általános bevezetésre került, de most már nem ezen a munkások által meggyűlölt néven, hanem akkordrendszer elnevezéssel, és a kötelező teljesítményt sem Bedeaux-munkaegységben jelölték, hanem előírták, hogy egy munkaműveletből egy óra alatt mennyit kell elvégezni.

73 A hajógyár vezetői tehát tanultak a nagy sztrájkból, és nem akarták üzemüket újabb nagy megrázkódtatásnak kitenni. Nem így jártak el viszont a konszern urai, akik semmit sem tanulva a hajógyári harcból, továbbra is erőszakolták a BR bevezetését. Ebből kifolyólag 1930 október—novemberében a vagongyár kocsiosztályán 1931 februárjában a vagongyár alvázosztályán, május 8-án pedig az egész vagongyárban munkáskizárás következett be, melyet később a másik két Ganz-gyár munkáskizárása követett, ami által kb. 5000 ember vesztette el kenyerét. A konszern vezetői így próbálták elfogadtatni munkásaikkal a BR-t, mert a hajógyári harcból azt a következtetést vonták le, hogy míg egyes üzemekben a munkásság társaik anyagi támogatásával hosszú ideig tud ellenállást tanúsítani, addig nagy tömegek egyidejű kizárása a munkából a jelentősebb anyagi segítség lehetőségét megszünteti. De ez a számítás is csődöt mondott, s a konszern urai 668