Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693

kapitalista viszonyok között leginkább ki vannak szolgáltatva munkaadóiknak. Május i-én újból összeültek a harcban állók megbízottai a Népjóléti Minisztériumban. A kormány részéről Vass József, Bud János miniszterek, Kállai Miklós és Dréhr Imre államtitkárok és Andréka főkapitányhelyettes jelent meg. A tárgyalás folyamán először a munkaadók megbízottai ismertették az engedményeket, mert most már arról volt szó, hogyan tudják a munkásokat visszavezetni a hasznot hozó munkapadhoz. A központi igazgatóság nem számított arra, hogy ilyen elkeseredett ellenállásra talál, s a kéthónapos munkaszünet már az egész konszern rentabilitását veszélyeztette. A sztrájkmozgalom elhúzódása súlyos helyzetbe hozta a Ganz-konszernt. Itt nemcsak azt kellett figyelembe venni, hogy a hajógyár a konszern teljes kapacitásának mintegy 25%-át tette ki, hanem azt is, hogy a három gyár a legnagyobb mértékben együttműködött, és egynek a kiesése gátolta a másik két üzem zavartalan munkáját. Ezenkívül a hajógyár öntödei munkáinak a zömét a két másik gyárnak készített félkész termékek előállítása tette ki, s az öntöde üzemszünete nagyfokú zavart idézett elő a termelésben. Május elsejére tehát olyan helyzet következett be, hogy vagy befejeződik a sztrájk, s ez esetben túlórázással, éjjeli munkával a kiesés még nagyjából pótolható, vagy tovább folytatódik a sztrájk, s ennek következtében az egész konszern leáll. De ezzel az esettel reálisan senki sem számolt, hiszen ez a részvényesek legnagyobb nemtetszését, a piacokon a konkurrencia előretörését vonta volna maga után, s olyan igazgatóság nem akadt, mely az utóbbi helyzetet vállalni merte volna. Viszont presztízsszempontból a bedórendszertől visszavonulni nem lehetett már politikai okból sem, hiszen ez a munkások diadalát s a gépgyáros egyesület tekintélyveszteségét jelentette volna. A központi igazgatóság és a Hitelbank kapitalistái szorult helyzetükben már hajlottak volna az egész konszern leállítására, munkásgyülöletükben odáig akartak menni, hogy feláldozták volna az üzletév várható hasznát is, csakhogy a bedórendszert keresztülerőszakolják.

61 A hazai kapitalizmus összérdekeit képviselő kormány ebben a helyzetben lépett közbe, nehogy az elhúzódó sztrájkharc az egyre roszszabbodó gazdasági helyzetben az osztályharc fokozott kiéleződéséhez vezessen. Ezért a kormány részéről nyomást gyakoroltak a konszern vezetőire további engedmények megadása, a szociáldemokrata vezérekre pedig a kompromisszumos megegyezés érdekében. Az újabb tárgyaláson a munkáltatók kijelentették, hogy hajlandók a bedórendszer megjavítására azáltal, hogy biztosítják a korábbi kereseteket, sőt azoknak, akik elérik a 60 B órateljesítményt, ötszázalékos béremelést adnak, végül csak azokat bocsátanak el, akiknek teljesítménye az 54 B munkaegységet sem érné el. A tárgyalást a munkaadói nyilatkozat után a népjóléti miniszter zárta be, aki kifejtette, hogy a maga részéről nem erőszakolná a külföldi munkarendszert, mégis felhívja a munkásképviselők figyelmét 666