Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693

s ennek következtében a szakszervezet, a bizalmi testület hatalmat jelentett az üzemen belül. Az akkordárakat, a munkateljesítményeket a vállalat vezetői a bizalmi testülettel egyetértésben szabták meg. Ha valamelyik munkás nem dolgozott, vagy az átlagnál jóval magasabb teljesítményt mutatott, akkor a műhelybizalmi figyelmeztette. A megállapított ,,akkord"-követelmények nem voltak teljesíthetetlenek, sőt más üzemekhez képest a tempó nem mondható túl gyorsnak. A felvételeknél és az üzemi személyi problémáknál is többnyire a bizalmi testület szava döntött. így tehát bizonyos egyensúly jött létre az üzemen belül, és nagyobb megmozdulások az 1920-as években nem voltak. A békés tárgyalások és a megegyezés hangulata légkörének kialakulását elősegítette a vasasszakszervezeti központ reformista-opportunista vezetése, amely nagy súlyt fektetett a hajógyári állapotok konszolidáltságára, hiszen a szakszervezet anyagi ereje szempontjából nem volt közömbös, hogy 1000 munkás rendszeresen fizeti-e járulékát vagy sem. Az üzemen belül, a munkások között élénken élt még a Tanácsköztársaság emléke, s ez elősegítette a szakszervezet tevékenységét. A munkásszolidaritás eszméje is áthatotta a dolgozókat, de éppen a reformista vezetés következtében csak szakmai és műhelyproblémákra terjedt ki, határozott politikai célok, harci feladatok nélkül. A munkásmozgalom céljaival kapcsolatosan a megfelelő oktató tevékenység elmaradása miatt ösztönös, zavaros elgondolások uralkodtak. Az osztályharc szempontjából tehát ez a helyzet negatív volt. A munkásokban élt a forradalmi szellem, a harcos megmozdulásokra való hajlam, de a reformista vezetés miatt ez az erő csak nehezen tudott kibontakozni, osztályharcos cselekedetekben megnyilvánulni. Az üzemben — a szociáldemokrata irányítás alatt álló vasasszakszervezet mellett — a keresztényszocialista szakszervezetnek is voltak hívei, de ezek száma nemigen haladta meg a két tucatot. A keresztényszocialisták részben a munkásarisztokrácia üzemi képviselőiből kerültek ki. Különösebb propagandát nem fejtettek ki, és arra ügyeltek, hogy a fontosabb kérdésekben együttműködjenek, vagy legalábbis ne kerüljenek szembe a munkásság zömének akaratát képviselő bizalmi testülettel. Az üzem esztergályosai között az 1924-ben bekövetkezett Hackspacher-féle kiválás megbontotta az egységet, és hat éven át a széthúzás szelleme uralkodott. A Hackspacher mozgalomra az elvtelen szakmai sovinizmus volt a jellemző, híveik a munkásarisztokráciából kerültek ki. A kiváltak viszonya a szakszervezettel annyira megromlott az évek folyamán, hogy verekedésekre, kölcsönös denunciálásokra és a kisebb eredmények eléréséért indított mozgalmak megakadályozására is sor került.

47 Jelentősebb számban dolgoztak az üzemen belül kommunista munkások is, akiket az üzemi szakszervezeti vezetőség jól ismert ugyan, mégis presztízskérdésből hozzájárult felvételükhöz, hogy ezáltal is kiemelje a szociáldemokrata vezetés demokratizmusát. Az üzemi 660