Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693

motoros olajszállító hajó készítését. Az építési megbízatás a hajógyár életének szinte utolsó órájában jött, és a gyár vezetőinek nagy érdeme, hogy a versenypályázat megnyerésével betörtek erre az erősen védett területre. A megrendelés elfogadása előtt a döntő szó azonban a gyári munkásoké volt. A hajórendelést ugyanis csak igen kedvezőtlen áron lehetett megszerezni, s ahhoz, hogy a gyár elvállalja az építést, nemcsak olcsó anyagra, hanem a munkások áldozatvállalására is szükség volt. És az újpesti hajógyár munkásai eleget is tettek ennek a kötelességüknek. A munkások felismerték, hogy az üzem sorsa az ő magatartásukon múlik, és bár évek óta csökkentett munkaidőben dolgoztak, keveset kerestek, sokszor voltak fizetés nélküli szabadságon, vagy éppen állás nélkül, és munkaerejük védelmében elkeseredett harcot folytattak a bedórendszer ellen — a tőkéseknél sokkal nagyobb szeretetet tanúsítva üzemük iránt, lényegesen csökkentett bérek mellett, elvállalták a munkát.

42 1933 januárjának egyik sötét napján két hollandus érkezett a gyárba, az angol—holland Shell-társaság emberei, hogy körülnézve megállapítsák, alkalmas-e a gyár a versenykiíráson elnyert megbízatás teljesítésére, amely egy motoros olajszállító hajó építésére vonatkozott. Különösebben jó benyomást nem nyerhettek a 40 éves régi épületek, gépek láttán, mégis a megállapodást aláírták, és 1934 májusában, a csaknem egy évtizedes tétlenség után egy új, jelentékeny alkotás hagyta el az újpesti kikötő öblét. A hollandok megállapíthatták, hogy ezen a hajóépítő telepen igen szerény eszközökkel igen magas igényeknek is megfelelő munkát tudnak végezni. Az olajszállító hajó megrendelése a tízéves tespedési időszak végét jelezte, és egyben a magyar hajóépítés második nagy konjunktúra-időszakának kezdetét jelentette. A Danube Shell II. tankhajó ugyan még ráfizetéssel épült — a hatalmas rezsi, a Hitelbank által felszámított szokatlanul magas kamatteher és más költségnövelő kiadások hozzácsapásával, amit éppen a Hitelbank fogadott szemforgató álfelháborodással és szigorú vizsgálatot tartatott

43 —, de a következő építéseken remélhető nagyobb nyereség megszerzésére a csaknem megszüntetett vállalatnak rendelkezésére bocsátották a munka újbóli folyamatos végzéséhez szükséges tőkét. Az olajszállítók építésének megkezdése nem bizonyult volna elégségesnek a vállalat kivezetésére a válság hullámvölgyéből, hiszen 1934-ig mindössze 2 ilyen hajó készült el. Sokkal jelentősebb volt a vállalat továbbélése szempontjából az ugyancsak 1933-ban megkezdett „Budapest" Duna-tenger járó hajó építése, amely még a Széchenyi István által felvetett Duna-tengerhajózás gondolatának gyakorlati megvalósítását jelentette. Az újpesti hajógyáré a nagy érdem, hogy sikerült olyan hajót konstruálnia, elkészítenie, amely képes volt a magyar gazdasági élet szempontjából létfontosságú, keleti országok felé vezető szállítási útvonalat olcsóbbá tenni és megrövidíteni. A harmadik technikai újdonság, amely a hajógyár élete szempontjából is döntő fontossággal bírt és az egész Ganz-konszernt felemelte 42 Tanulmányok Budapest múltjából 657