Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693

fokozatosan beszüntették, sok száz munkást és mérnököt egyszerűen az utcára tettek, a gépi berendezésből úgyszólván semmit sem vettek át — jóllehet a Schlick—Nicholson-gyár gépei között igen sok korszerű munkagép volt—, hanem export útján értékesítették, vagy ócskavasnak eladták. A beolvasztó tizem csak a kiemelkedő szakembereket, rajztárakat és műszaki tapasztalatokat vette át. A fúziók következtében a hajógyár egyes részlegeinek, a híd- daru- és kazánosztályoknak, valamint az öntödének is megnőtt a termelése, de ez csak átmeneti jelenség maradt, mert néhány exportszállítás és a bánhidai erőmű berendezéseinek elkészítése után újból munkahiány következett be. Ilyen viszonyok közepette lépett fel a gazdasági válság, amely szinte teljesen megbénította a gazdasági élet vérkeringését, és felborított minden reményt, amelyet a fúziókhoz a „messzelátó" magyar kapitalista vezetők fűztek. Az 1920-as évek végén lebonyolított fúziókat már egyáltalában nem lehet kedvezőnek értékelni a magyar ipar fejlődése szempontjából, mint ahogy pozitívnak lehetett megjelölni az 1911-ig lezajlott hajóipari fúziókat. Az első világháború előtti üzemkoncentrációk ui. a termelőerők növekedését, fejlődését, a termelés emelkedését szolgálták, az 1920as évek koncentrációi a termelőerők pusztulását eredményezték. Ezt igazolja a gyárak leállítása, a gépek eladása külföldre, a munkások elbocsátása és a termelés csökkentése. Ezek a fúziók is a banktőke profitjának növelését célozták, hasonlóan az előzőkhöz, de az alapvető különbség az volt, hogy a régi fúziók a termelés növekedésével, gyárfejlesztéssel, tehát pozitív módon törekedtek erre, az 1920-as évek üzemösszevonásai a termelés csökkentésével, a termelőerők pusztításával kívánták ugyanazt a célt elérni. Ez a jelenség egyben élesen rávilágított az ellenforradalom talaján időlegesen feltámasztott magyar kapitalizmus retrográd és bukásra ítélt jellegére. A Ganz-konszern életében 1928-ban még egy változás következett be, amely hatással volt a hajógyárra. A Ganz villamossági gyár 23 évi önállóság után visszatért a konszern kötelékébe, és ezzel kapcsolatosan megváltozott a Ganz-gyárak elnevezése. Az új névből — Ganz és Társa villamossági- gép- waggon és hajógyár rt. — elmaradt a hajógyár régi, önálló múltjára emlékeztető utolsó utalás, a 38 éve használt Danubius név. De nemcsak a névváltozás, hanem a konszern közös adminisztratív osztályainak felállítása, a nyugdíjazások, az üzemrészek átszervezése is jelezték, hogy új szakasz következett be a vállalat életében. A gazdasági válság és a bedórendszer bevezetésének korszaka A hajógyárban 1929-ben bekövetkezett átmeneti fellendülés az exportmunkák és a bánhidai erőmű megrendeléseinek teljesítése után megszakadt, sőt 1930 második felében a legmélyebb visszaesés — a kapitalista világ gazdasági válságával kapcsolatban — jelentkezett. Az 1930— 1932-es években mindössze 2 kotródereglye, egy vontatóhajó, két hídponton és egy csónakház készült el. 1933-ban egyetlen új úszótest sem 653