Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Zolnay László: "Opus castri Budensis" : a XIII. századi budai vár kialakulása = "Opus castri Budensis" : histoire du château-fort de Buda au XIIIe siecle 43-107

Gárdonyi Albert — aki már 1910/1911-ben írt munkáival Buda középkori topográfiája tekintetében jóval előbbre jutott kortársainál, s részint a későbbi íróknál is — Pest város 1244. évi szabadságleveléről és Buda legrégibb pecsétjéről írt tanulmányában megsejtette, hogy a budai Várhegy betelepítése 1243 és 1255 között nem egyszerre, hanem két szakaszban és kettős cél szolgálatában történt.

116 Egyik cél a királyi rezidencia elhelyezése, másik a pesti polgárság áttelepítése volt. Gárdonyi elsőként tisztázta az 1244. évi pesti, s a pestiek áttelepülése következtében Budán érvényesített szabadságlevél hitelességét;

117 ebben ugyanis Salamon Ferenc még kételkedett. Gárdonyi érdeme az is, hogy a Várhegy betelepítésével kapcsolatos archaizáló törekvéseket is szétoszlatta.

118 Neki köszönhetjük a budavári Nagyboldogasszony-templom és a Mária Magdolna-egyház bonyolult jogvitájának elemzését is.

119 Mindezek ellenére, Gárdonyi sem oldotta fel XIII. századi okleveleinknek fent megkísérelt magyarázatát: a polgárváros és vár kezdeti azonosságát. Ó a XIII. századi kettős budai városcímerről írt munkájában arra a következtetésre jutott, hogy a „XIII. századi Budán külön pecsétje volt a királyi várnak és külön pecsétje volt a vár alatt keletkezett polgári városnak". Továbbá: „Okleveles adatok hiányában nem tudnók megállapítani, hogy hol volt a váron kívüli polgárváros, de az adatokból bizton megállapíthatjuk, hogy külön állott, és külön hatósági szervezete volt."

120 Gárdonyi szemlélete — elfogadva a csak a XIV. század végére kialakult budavári település-képletet — azt eredményezte, hogy IV. Béla király várát a Várhegy déli végén keresse, s ezzel időben azonos keletkezésűnek tartsa az északi polgárvárost.

121 Ez a várostörténeti szemlélet, amely XIV. század végi helyrajzi állapotokat tulajdonít a XIII. századi Budának, várostörténeti irodalmunkban a mai napig hagyományossá vált.

122 Ezt a szemléletet — amellyel már 1952-ben megjelent munkám a legerélyesebben szembeszállt — két történeti felismerés változtatta meg. Az egyik felismerést az tette lehetővé, hogy a Várhegy déli végén álló, XIV. századi építésű királyi palota feltárása során az itt feltételezett XIII. századi királyi rezidencia régészeti hitelesítése nem sikerült. A másik felismerés diplomatikai, birtoklástörténeti adatoknak köszönhető, mert általuk sikerült kimutatni azt, hogy a XIII—

XIV. századi királyi lakóhely s vele a pénzverőház a castrumnak nevezett polgárvárosban — tehát intra mur os civitatis — állt. Csupán a történetírói konvenciók erejét bizonyítja, hogy a budai várpalota-ásatás irányítói vitairataikban a déli várpalota XIII. századi építéskezdete mellett foglaltak állást,

123 s talán egyesek még ma is az új kori királyi palota területén vélik feltalálni IV. Bélának a polgárvárosnál jóval mélyebben fekvő „fellegvárát".

124 Ez azonban nem bizonyítéka a XIII. századi déli királyi palota régészeti realitásának. A castrum = civitas kérdésben Gerevich Iyászló 1953-ban ezeket szögezte le: „Zolnay megállapítja, hogy a XIV. század második feléig 63