Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szabolcs Ottó: Budapest tisztviselőrétegei az ellenforradalmi rendszer első évtizedében = Služasie Budapešta v pervom desâtiletii kontrrevolucionnogo režima 599-636

pénzügyi tisztviselők Budapest és vidék közötti aránya hasonló az ipari hivatalnokokéhoz. 1910-ben az ország kereskedelemben foglalkoztatott 26 773 tisztviselője közül 19 625, tehát kb. 70%-a a fővárosban dolgozik. 1920-ban a 42 853 kereskedelmi tisztviselőből 31 711, tehát 74%-a dolgozik Budapesten. Budapest és vidék közötti arány 10 év alatt tehát tovább romlott. Míg 1910-ben az ország kb. minden 127-ik kereső lakosa, 1920-ban már hozzávetőlegesen minden 100-ik lakosa kereskedelmi tisztviselő. A főváros kereső lakosságának megoszlásában még sokkal előkelőbb helyet foglalnak el. 1910-ben Budapest minden 25-ik, 1920-ban már minden 15—16-ik keresője közül egy kereskedelmi tisztviselő. Kedvezőbb arány alakult ki a főváros és vidék között a közlekedési tisztviselők megoszlásában. 1910-ben az ország 13 783 közlekedési tisztviselője közül 7732, tehát hozzávetőlegesen 57%-a, 1920-ban a 20 303 közül 10 962, tehát kb. 53%-a dolgozott a fővárosban. Az arány némileg javult, melynek okát abban kell keresnünk, hogy a jelentős számú menekült közlekedési tisztviselő tekintélyes része vidéken helyezkedett el, hiszen nem a villamos és helyiérdekű közlekedés, hanem majdnem kizárólag a MÁV tisztviselői özönlöttek be a szomszédos országokból.

22 Legfeltűnőbb a megoszlás aránytalansága a köztisztviselők esetében. 1910-ben a tizennyolcmilliós Magyarország 65 049 köztisztviselője közül 23 175, tehát mintegy 35—36%, 1920-ban a hétmilliós Magyarország 72 494 köztisztviselője közül 36 902, tehát kb. 51%-a Budapesten teljesít szolgálatot.

23 Az állami bürokrácia roppant növekedése együtt járt a fővárosban való további összpontosulásával. Ez a tény arra utal, hogy a hatalmasra felnövekedett köztisztviselő-apparátust nem a vidéki közigazgatás megerősítésére, hanem a központi szervek és a főváros tisztviselőkarának felduzzasztására használták fel, s ezért Budapest társadalmi struktúrájában további eltolódás következett be. Míg 1910-ben hozzávetőlegesen minden 21-ik, addig 1920-ban kb. minden 13-ik kereső állami tisztviselő. A tisztviselőkkel együtt megnőtt a hivatali segédszemélyzet száma is. Míg 1910-ben 13 794, 1920-ban már 17 914 közhivatali altiszt és szolga van a fővárosban. Míg a tisztviselők száma kb. 59%-al, addig az altisztek száma kb. 33—34%-al növekedett. A közszolgálati és fővárosi szolgálati apparátuson belül tehát a tisztviselők súlya tovább emelkedett. A főváros tisztviselőelemeinek ilyen mértékű növekedése felveti a kérdést: milyen forrásokból táplálkozott ez a duzzadó réteg? b) A tisztviselőrétegek feltöltődésének forrásai Budapest tisztviselői származásának vizsgálatára az 1920-as években az 1930-as népszámlálást megelőzően csupán egyetlen forrás, a szellemi munkások 1928. évi összeírása s az ennek alapján megjelent statisztikai munkák állnak rendelkezésünkre. Ez a legkorábbi időpont, melyben képet kaphatunk arról, hogy milyen forrásokból táplálkozott a főváros 610