Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Laky Dezső: Adalékok a főváros községi háztartásának fejlődéséhez, különös tekintettel az 1914-1934-es évekre = Contributions to the development of the municipal economy of Budapest with special reference to the years 1914-1934 545-598

nek, amely nagyarányú, s akkor is már nagyon szükségessé vált beruházásokban jelentkezett volna, s amelynek böjtjét azután nagy felújítási beruházások formájában már az új idők városgazdálkodásának kellett kibírnia. Az elektromos müvek bevételei és kiadásai 1914-ben még nem szerepeltek a főváros költség-előirányzataiban, s a megváltás lebonyolításának műve éveken át húzódott. Az 1926—30. évek költségvetési átlagai azonban már világosan megmutatták azt a hatalmas jelentőséget, melyre az tizem a főváros gazdaságában szert tett, s amely az 1931—34. években még fokozódott. Az akkor kerek számban 4.5 millió P kiadási (ill. bevételi), előirányzat ennek az üzemnek a második helyet biztosította. Ezekben az években már tisztán kibontakozott az az elrendeződés, amely a fővárosi üzemek háztartási szerepkörében mutatkozott: a közlekedési rt., az elektromos művek, a gázművek, valamint a községi élelmiszer-árusító üzem kimagaslóan nagy szerephez jutottak az üzemek munkásságában és pénzügyileg jelentősek voltak. Az első csoport mögött a vízművek, az autóbuszüzem, a községi lóhúsüzem stb. foglaltak helyet, míg a kisebb jelentőségű üzemek sorában jó néhány hamarosan meg is szűnt azok közül, amelyek költségvetési előirányzata az 1 millió, vagy éppenséggel a 100 000 P-t sem érte el. A közlekedési vállalatok csoportjában üzemként a főváros költségvetései az autóbuszüzemet és a budai hegypályát tartották nyilván (a Beszkártról mint részvénytársaságról már korábban szóltunk). Az autóbuszüzemnek a világháború előtt nem volt elődje, s ezért csak azt említjük meg, hogy a 30-as évek válsága ennek az üzemnek a költségvetésében is lanyhulást jelentett, noha viszonylag nem akkora mértékűt, mint pl. a budai hegy pálya költségvetése, amelynek a gyönyörű városképet rontó rozogaságán nem sokat segíthetett az a rendkívül alacsony előirányzat, amellyel 1931 után az üzem költségeit fedezni kívánták. Az önálló vagyonkezelésű intézmények harmadik csoportja a gyógyfürdők. Közülük ebben a minőségében 1914-ben még csak a Rudas gyógyfürdő volt hatósági kezelésben, melynek csodálatos gyógyító erejét azonban sem az első világháború előtt, sem azt követőleg nem aknázta ki megközelítőleg sem a főváros régi magisztrátusa. Csip-csup kis javítások azoknak a költségvetési tételeknek az összegében is benne foglaltatnak, amely táblázatunkban is szerepel. De jól emlékszünk arra a nagy nekibuzdulásra és nagyhangú fogadkozásra, amelynek kíséretében az egykori Tabán bájos és sajátos utcáit éppen a fürdőváros kialakítása érdekében halálra ítélték, hogy azután azt a jó időszakot elszalassza a főváros, amidőn még aránylag egyszerűbb probléma lett volna a beígéri fürdőközpont kiépítése. A Gellért Gyógyfürdő és Szálló, amelyet háborús romjaiból csak nemrégiben építettek teljesen líjjá, a húszas évek végén és a harmincas évek elején nagyjában egyforma költségvetési kereteket töltött ki, s bár valaha a tervek arra irányultak, hogy a Lágymányos Duna-parti szegletében világvárosi jellegű hotelt és fürdőt építsenek, sok dolog akadályozta, hogy az egyébként józan elgondolások már akkor megvalósuljanak. 584