Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Gadanecz Béla: Adalékok a budapesti villamosvasutasok 1906. évi sztrájkjának történetéhez = Dannye k istorii zabastovki budapeštskih rabotnikov tramvajnogo transporta v 1906 g. 511-543

Nos látod? Egy pohár felett Mint furcsa jeligét leled. A sztrájk most tósztra emeli, A csordulásig van teli. És szól a sztrájkolok hada: „Ez a türelmünk pohara !"" Lehangoltságról, a győzelembe vetett hit megingásáról a sztrájk harmadik napján sem lehetett beszélni, bár a fáradtság jelei már mutatkoztak. A Barokaldi-kert fedett bódéi — bár egymás hegyén-hátán helyezkedtek el az emberek — a sztrájkolóknak csak mintegy negyedrészét fogadhatták be. A többiek a szabad ég alatt virrasztották át a hoszszú, hideg őszi éjszakákat. Természetes, hogy ez fizikailag rendkívül megviselte az embereket. A villamosvasutasok a szentkoronás szövetség égisze alatt már hatvanadik órája folytatták a sztrájkot, de a szövetség elnökét még senki sem látta a sztrájktanyán. A sztrájk megkezdésekor vidéki birtokán tartózkodó Batthyány Tivadar gróf csak a sztrájk harmadik napján (27-én) este érkezett a fővárosba.

78 S akkor is csak Stetina miniszteri tanácsossal folytatott tanácskozás után kereste fel a sztrájktanyán tartózkodó sztrájkbizottságot. A gróf a sztrájk beszüntetését javasolta, bár a vasúttársaságok csak a követelések egy kis részének teljesítésére tettek ígéretet, és nem mondtak le a mozgalom szervezőinek elbocsátásáról. A sztrájkbizottság hosszas vita után handler javaslatára úgy döntött, hogy „míg amnesztia kérdésben biztosíték nincs, nem tárgyal."

79 Ezt követően megállapodtak abban, hogy a javaslatot és a döntést minden kommentár nélkül ismertetik a sztrájkolókkal. Batthyány gróf ennek ellenére a munka felvételére szólította fel a sztrájktanyán levőket, hangsúlyozva, hogy ő éppúgy, mint Kossuth Ferenc miniszter, elítéli a sztrájkot. Majd bejelentette, hogy megtiltotta a sztrájkolók támogatását a szövetség pénzéből. Beszédére többen elhagyták a sztrájktanyát, de a többség I^andlerre hallgatva a sztrájk folytatása mellett döntött. Jellinekék, Hűvösek a sztrájk első napjaiban abban reménykedtek, hogy sikerül majd a sztrájkolókat kiéheztetni.

80 Amikor a proletárszolidaritás e reményeket szertefoszlatta, a vasúttársaságok a brutális megtorlás fegyveréhez nyúltak. Elhatározták a sztrájkolók elbocsátását, és megkezdték az erről szóló értesítések kézbesítését.

81 A villamosvasutasok — a megtorlás ellenére is bizakodva — keményen állták a harcot. A hősies helytállás és elszántság jelentős mértékben annak is köszönhető, hogy a harcolók élén olyan vezetők állottak, mint Landler Jenő, akinek sztrájk alatti magatartásáról ezeket írta a Magyar Vasutas: ,,Hat napon át nem volt egy percnyi pihenője. Ott volt szüntelenül a sztrájkolók között és az ezernyi munka, gond mind őreá nehezedett. Hat nap alatt nem feküdt ágyban, csak úgy aludt ültében, ahol éppen elnyomta az álom . . ."

82 Ha L

andler Jenő megjelent a sztrájkolók között, a sztrájktanya emelvényén, a sztrájkolók mindig »Itt maradunk !« kiáltással fogadták.

83 533