Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Gadanecz Béla: Adalékok a budapesti villamosvasutasok 1906. évi sztrájkjának történetéhez = Dannye k istorii zabastovki budapeštskih rabotnikov tramvajnogo transporta v 1906 g. 511-543

Tényleges katonai szolgálat tartamára a váltóállító ifjak szabadságolandók" — mondja az Emlékirat. Munkásnőnek elsősorban az alkalmazottak özvegyei vétessenek fel, napi kilenc órai szolgálat mellett 2 korona 20 filléres napidíjjal. Az Emlékirat hangsúlyozta: „Az összes személyzetet érintő általános kívánságok reájuk is vonatkoznak." A helyiérdekű gőzüzemre berendezett vasutak dolgozói a MÁV-illetménytáblázat szerinti fizetést kérték. Az Emlékirat III. fejezete a mellékilletményekkel az éjjeli pótlékokkal és a túlórákkal, a IV. fejezet pedig az illetményruhával kapcsolatos követeléseket és egyéb ,,kisebb követelések"-et tartalmazta. A 11 pontból álló „kisebb követelések" között szerepelt többek között: az eddigi kedvezmények érvényben hagyása; az alkalmazottak és családtagjaik részére „a kocsi belsejében érvényes és az összes vonalakra szóló menetigazolvány" adása; az akkordmunka eltörlése; a földalatti peronokban levő erős léghuzat kiküszöbölése. Kérték, hogy a fizetésrendezés 1906. január i-től visszamenőleg számíttassák. Külön pontban kértek engedélyt a Szövetség tagsági díjainak hivatalból történő levonására. A szövetség választott központi tisztviselői részére pedig szabadjegyet kértek. A legnagyobb fővárosi villamos vasúttársaság, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság vezérigazgatója, Jelinek Henrik az emlékirat átvételekor „megnyugtatta a személyzetet, hogy minden jogos kívánsága ki fog elégíttetni", s kijelentette, hogy az ő jóindulatát rövid időn belül észlelni fogják nemcsak abban, hogy személyzetével igazán együttérez, hanem hogy az ügy gyors elintézése által személyzetének sorsán mielőbb segíteni is fog.

36 A villamosvasutasok jól ismerték már Jellinek szavahihetőségét, kijelentésének nem is tulajdonítottak volna jelentőséget, és nem is remélték volna a memorandum harc nélküli teljesítését, ha nem bíznak oly vakon az 1906 tavaszán kormányra került koalíció pártjaiban, az e pártok befolyása alatt álló szentkoronás szövetségben és személy szerint Batthyány Tivadar grófban. Bizalmuk alapját azok az ígéretek képezték, amelyeket korábban a koalíció pártjaitól és a legnagyobb kormánypárthoz, a függetlenségi párthoz tartozó gróf Batthyány Tivadar országgyűlési képviselőtől kaptak. Batthyány Tivadar gróf Turtsányinak küldött táviratában még a szeptember 7-ről 8-ra virradó éjjel tartott nagygyűlés után is azt hangoztatta: „Biztosítom a villamos szaktársainkat, hogy jogos kívánalmaikat teljes erővel képviselni fogom. Hiszem, hogy a munkaadó vállalatok igazgatóságai szigorúan törvényes és hazafias alapon álló mozgalmukat teljesen méltányolni és kérelmüket a legrövidebb időn belül annál is inkább teljesíteni fogják, mert az élelem és a ruházati cikkek, valamint a lakásnak a mai drágasága miatt a mostani illetmények nem kielégítőek, a munkaidő pedig jórészt embertelenül hosszú. A szolgálati idő méltányos megállapítása, nyugdíjintézmények létesítése, illetőleg újabb alapra való helyezése oly követelmények, melyek elől a huszadik században a munkaadók többé ki nem térhetnek."

37 522