Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487
74 A pesti Népszínház történetének feldolgozása nem kerülhet egy rövid tanulmányba. Egyébként ügyes, csak levéltári forrásokkal kiegészítendő képet ad Verő Gy., A Népszínház Budapest színi életében. 1875—1925. Bp. 1925. Uő., Blaha Lujza és a Népszínház Budapest színi életében. Bp. 1926. Vö. még: Berezeli Károlyné, A Népszínház műsora. Bp. 1957. Színháztudományi és Filmtudományi Intézet kiadása. Adattári Füzetek, 20. ; Galamb S., Népszínházak és a Népszínház. Bp. 1925. 240. kk. 75 Színlapj ait 1. OSzk. SzO. 76 Miklóssy színházának megalakulásáról és első idejéről összefogóan 1. Főv. Lt. Tan. ir. V. 1323/1872. 77 Báthory—Románcsik M., Magyar színészek és színésznők életrajzai. I. füz. Kassa. 1883. — Kassai V., Emlékezései. Bp. 1942. 73 Fővárosi vonatkozásban 1. Kosa i. m. 131. kk. 79 Az első év drámai növendékei közül közismert nevet viseltek Egressy Ákos és Árpád, Hübenay Ida, Láng Irma (Láng Ádám János, Kelemen László társulatának hősszerelmese volt a nagyapja !), Tóth Jenő, Tóth József, Tóth Karolina, Udvarhelyi Lajos, Vachott Mari. (Jónevű színész lett Bogdanovics Krisztinából és a korán elhalt Dráguss Károlyból.) — Az operai tanszak 37 növendéke közül azonban már kevés a magyar színháztörténeti név: Kaczvinszki Amália, Magda Emília (Hubenayné Magda Lujza!), Rotter Anna, Szigligeti Aranka és Szuck Eliza képviselik a haladó hagyományt. A 37 opera-tanszakos közül csak 17 idegen nevű, bár a magyarosítás a legtöbbjük nevén érződik. Ez a tendencia később csökken: amikor nyilvánvalóvá válik, hogy főleg külföldön helyezkednek el, már nem tartják lényegesnek, hogy magyar nevük legyen. 1867—68-ban 21 operai tanszakos közül 14 idegen nevű van — köztük a világhírűvé vált Ernst Henrik, Ernstné Kaiser Josef a fia, 1868—69-ben pedig 23 közül 15. (Paulay E,, Visszapillantás a Szülészeti Tanoda 10 évi működésére. Bp. 1874, 18—20.) 1890-ig bezárólag 86 növendék végzett mint operaénekes. Ezek közül 14 az Operaháznál, kettő a Népszínháznál, 6 vidéken helyezkedett el. E huszonkettővel szemben 27 énekes élt külföldön. A többi lelépett a pályáról, vag}' meghalt. ( Varadi A., Huszonöt év. Az Orsz. Zene- és Színművészeti Akadémia Színészeti Osztályának. . .keletkezése, fennállása és fejlődése. Bp. 1890, 57—59.) 80 A tanári kart 1. Paulay i. m. 15. 81 Paulay i. m. 10. — Szathmárynéról azt beszélték, hogy nem tud olvasni. 82 A közhangulat csalódottságára utal Paulaynak ez a mondata: ,,A színi tanodától csak nálunk kívánják azt, hogy tehetségeket teremtsen. ..." (I. ni. 7,) 83 M. Császár E. i. m. 179- kk. 84 Paulay i. m. 40—41. Érdekes megfigyelnünk, hogy milyen eredeti és fordított darabokat tanultattak be a növendékekkel. A hazai szerzők közül a Bánk bán, Vörösmarty: Az áldozat, Hugó Károly: Báró és bankár, Czakó Zsigmond: Kalmár és tengerész, Jókai: Szigetvári vértanúk, 1. felv., Szigeti József: Falusiak, Balázs Sándor: Az égben, Dobsa Lajos: Egy nő, akinek elvei vannak, ismét Szigeti: Becsületszó, Balázs Sándor: Miért nem házasodik a sógor? — A fordított színművek közül mint modern drámákat tanulták be Augier: Paul Forestier, Mélesville: Két özvegy, Sardou: Marcelle, Coppée: Két fájdalom, Seribe: Egy pohár víz, megint Sardou: Jó barátok, Birch-Pfeiffer: Tücsök, Fredro: Egyetlen leány, ismét Augier: Az utóirat, Xavier—Duvert— Lausanne: Egy úr és egy asszonyság, Mellesville-Duveyrier: A szép molnárnő, Barriere: Tűz a zárdában, Meilhac: Színésznő és Gozlan: Fürdőre kell mennie c. munkáját. Ezek mellett négy Shakespeare, két Molière, egy Moreto, egy Racine, két Goethe (Clavigo, Testvérek) és Schiller: Ármány és szerelem c. tragédiája szerepelt a tantervben. Áz egészet meglehetősen konzervatív szellem lengte át; túlsúlyban a hatvanas évek műsordarabjai voltak, csak Coppée és Augier neve volt valamivel újabb a hazai színpadon. 85 ,,Első feladatunk: a növendéket az irodalmi nyelv legtisztább s legszabatosabb kiejtésére megtanítani. Némely komikumot kivéve színpadon csak ez jogosult; s csak ezáltal lesz a színpad a nyelv gyakorlati mi velő je és terjesztője. Igaz, hogy a színész nem saját szavait mondja; de mások szavait sohasem fogja tisztán, szabatosan, s a szavaknak minden egyes tagját a kellő időmértékben 485
