Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487

tudta a szerepét, szépen, plasztikusan mozgott, remek ruhái voltak. De hogy is ne? legalább ötvenedszer játszotta a szóban forgó figurát, de az sincs kizárva, hogy századszor, míg a mellette csetlő-botló pesti kolléga tán a nagy mester érkezése napján kapta először kézbe a mondókáját. A yendég nélküli hétköznapok hősei és hősnői, Hirsch, vagy Jenny Berg, most Ivaertest adták a drezdai Hamlet, vagy Mártát Seebach Gretchenje mellett. . . De ez nem látszott bajnak, hiszen Pesten ötven éve így ment, és minden pesti kezdő úgyis azt remélte, hogy Josef Wagner pályafutása vár rá. Nem ez volt a baj. A baj ott volt, hogy evvel a játékstílussal ,,elment az idők hajója". A vendégekre alapított színházi élet beválhatott a harmincas-negyvenes években, még az ötvenesek elején is, de a hatvanas évek már a franciás játék stílusát hozták a francia színmű divatjához, s ez a színmű sem a romantikusok alkotása többé. Az Angelo-t elő lehetett adni négy prominens színésszel, a Jó falusiak-at, vagy a Benoitoncsalád-ot azonban nem; ezekhez együttes kellett. Winter 1865 tavaszán megbukott. Utána, Röhringgel az élén, a Német Színház újra kinyitott. Azonban ő sem sokáig győzte. 1866 nyarán már ismét új igazgatót találunk az Erzsébet téren. Érdekes, hogy öt jelentkező is akadt erre a kétes értékű méltóságra, s a városnak módjában állt válogatni közöttük. Egy cilli-i, egy innsbrucki, egy hamburgi és egy pozsonyi pályázó nem felelt meg; a választás a berlini Adolf L,andvogtra esett, aki megfelelő tapasztalatok mellett 30 000 Ft tőkével is rendelkezett.

64 L,andvogt még arra is kötelezte magát, hogy a leányárvaház javára jótékony célú előadást rendez.

65 A város megkísérelte, hogy színházát kellemesebbé tegye. Mivel Winter 1865-i bukását avval indokolta, hogy a nézőtér kifűthetetlen (amire ugyan sietve megjegyezték, hogy 1853 óta mindenkinek sikerült meleg nézőteret biztosítani a közönség számára, aki fűtött) — megvizsgálták a helyzetet. A jelentésből tudjuk, hogy ennek az un. Interimstheaternek nem volt zsinórpadlása. Egy sor deszkából összerótt álmenynyezete és a színpad feletti csupasz gerendázat a színpadteret valóban hideggé tehette. Vasil városi építész és Hirsch ácsmester ezen most úgy segítettek, hogy 466 Ft 40 kr erejéig, mely összeg fele I^andvogtot terhelte, náddal borították be a deszkamennyezetet.

66 Akár hideg volt azonban a nézőtéren, akár nem, a német színészet rossz napokat élt a magyar fővárosban. 1867 áprilisában egy látványos előadás, a Csodakút hívta fel magára a hatóságok figyelmét. Mivel a darabban valódi víz „játszott", a színpad tartógerendái beáztak, s a produkciót betiltották.

67 1868 áprilisában Pest város tanácsa ismét egy lépést tett előre. Már korábban felülvizsgáltatta a színházat egy mérnökével, s a jelentést most a közgyűlés elé terjesztették. — E szerint az „Interimstheater" — neve is mutatja — ideiglenes színháznak épült, és már tizenöt éve működött megállás nélkül, tehát nem csoda, ha gerendái korhadni kezdenek. 469