Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487

felléptette. Majd jómaga tanulta be a Wallenstein embertelenül nehéz szerepét, és egy bajor vendégművésznővel, mint Terzky grófnővel előadta. Valószínűleg már a kk színházban tett hősies erőfeszítései megásták sírját további igazgatásának. Kétségtelen ugyan, hogy jó és színvonalas drámai előadásokat mutatott be, de a vendégek óriási fellépti díja mellett mije maradhatott nyereségként? Időnként bizony ráfanyalodott a bohózatokra is, hogy legalább a német kispolgárság látogatását biztosítsa, ha balul sikerült operaelőadásaira nemigen gyűlt össze az előkelő közönség. Közben pedig avval biztatta magát, hogy majd felépül a részvénytársaság újvásártéri színháza, és annak bevételével pótolhatja a veszteségeket.

43 Az 1852. március 3-án tartott első részvényesi közgyűlés valóban eredményesen folytatta munkáját. 1853. május i-re készen állott az új téri Német Színház. Elég tágas volt, de magán viselte az üzletszínház minden jelét: a lehető legolcsóbban akarták kiállítani és a lehető legtöbb hasznot húzni belőle. Csak az alapozásnál és a falak bizonyos magasságáig szolgált a kő építőeszközül, azon felül egy sor téglából állt. Fűteni lehetett ugyan, de azon is elgondolkozhatott a látogató, hogy mi lesz, ha kigyullad ? Csodálatosképpen azonban ez a hevenyében összeeszkábált épület nem így ért véget; igaz, hogy tizenhat év alatt a falak megrepedeztek, és az egésznek ugyancsak megviselt képe lett, de becsülettel meg várta, amíg lebontották.

44 Witte a budai német színházat is kezében tartotta, így teljhatalmú ura volt a pesti német műsornak. Mint annak idején az ideiglenes színházak vezetői, ő is nagy reklámot csapott az új színháznak, de nem Birch-Pfeiferrel vezette be, hanem Schillerrel és mellőzte Lewitschnigg költői együttérzését. Az Orléansi Szűz-zel nyitott. Az új színház és a megbecsült igazgató átmenetileg fellendítették a veszendő pesti német színjátszást.

45 Annál is inkább, mert a Nemzeti Színháznak ez az évad nem tartozott a szerencsésebb szezonjai közé: Lendvay halálos beteg lett, Egressy csak rendezéssel foglalkozhatott, a színház később népszerű csillagai, ifj. L,endvay és Szerdahelyi még nem voltak tagok, Szigeti és Tóth József, akiken a játék terhe nyugodott, sohasem voltak, minden kiváló képességük mellett sem, szuggesztív színészek; a női gárdában Bulyovszkyné és Komlóssy Ida, meg a delelőponton levő Laborfalvi tettek, amit tehettek, de megfelelő partner nélkül nehéz feladat hárult rájuk. Az opera azonban uralkodó maradt a fővárosban: Erkellel és együttesével nem lehetett felvenni a versenyt. Ám Witte helyzete az idő múlásával egyre kevésbé vált irigylésre méltóvá. Rendkívüli összegeket kellett estéről estére a részvénytársaságnak kifizetnie, ,,s [ez] reá nézve annál érezhetőbb volt, minthogy a színpadnak a nemzeti színházban egy amazt minden tekintetben felülmúló vetélytársa volt. — Eltekintve ugyanis attól, hogy a politikai viszonyokban rejlő okoknál foga a színház látogató pesti lakosság túlnyomó része a német színház iránt mi rokonszenvet sem tanúsított, s ugyan459