Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444
ba, 150 de Pest-Buda nemzetőrségét a kormány nem kívánta mobilizálni. A fentebb ismertetett események alapján ez érthető. Kezdetben az ellenséges érzelmű sorkatonaság ellensúlyozására, majd ennek távozása után a főváros rendjének biztosításához volt szükséges a pesti és budai nemzetőrség. Mindez korántsem jelenti, hogy a főváros lakosai közül 1848 nyarán csak a 2. zászlóalj honvédéi szerepeltek a délvidéki harcokban. Az elsők között éppen a fővárosban alakult önkéntes csapatokban ugyanis szép számmal szolgáltak pestiek is. így pl. több pesti volt br. L,o-Prestinek a fővárosban toborzott lovascsapatában, amelynek kiállítására június 30-án adott engedélyt a miniszterelnök. 151 Az egy osztály (két század) erejűre tervezett önkéntes csapat toborzási felhívása július 11-én jelent meg a sajtóban, 152 és a csapat augusztus 8-án vonult táborba. 153 Az alakulat tagjai magukat szerelték fel és élelmezték, így a részvételt csak megfelelő hátaslóval rendelkező birtokosok vagy tehetősebb polgárok engedhették meg maguknak. Hasonló volt a helyzet a lengyel Woronietzky herceg által gyűjtött, két századot kitevő vadászcsapat esetében, amelyhez jobbára ugyancsak jobb módúak csatlakoztak. 154 így tehát sem az önkéntes lovasok, sem a gyalogos vadászok toborzása nem mozgatta meg a szélesebb néprétegeket. Minden bizonnyal ennek tudatos ellensúlyozására törekedett Földváry Iyajos, a pesti nemzetőrség III. zászlóaljának őrnagya, amikor július 13-án (majdnem egyidejűleg Lo-Prestivel) felhívással fordult a fővárosi nemzetőrséghez. 155 Felszólította mindazokat, kiknek körülményei engedik, jelentkezzenek csapatába, melyet személyesen fog az ellenségre vezetni. Földváry toborzásának, amely négyhetes táborozásra gyűjtötte az önként jelentkezőket, határozott sikere volt. Önkénteseinek száma július 20-án 400, július 27-én pedig 700 főt tett ki. 156 A zászlóalj ekkor már indulhatott volna, de a többnyire szegény sorsúakból származó jelentkezőknek hiányzott a megfelelő felszerelése. Földváry őrnagy ezért adakozásra szólította fel a fővárost, 157 arra hivatkozva, hogy zászlóalja csak fegyvert kap az államtól, emberei pedig abból az osztályból kerülnek ki, ,,melly egyebe nem lévén csak szívet és kart nyújthat áldozatul . . ." 158 Ez a kitétel kétségtelenné teszi, hogy Földváry önkéntesei zömükben a főváros egyszerű dolgozó embereiből kerültek ki. Emellett ennek a zászlóaljnak az is az érdekessége, hogy a minisztériumok fiatal tisztviselői közül is sokan mentek velük a táborba, hogy legalább egy hónapra kivegyék részüket a haza fegyveres védelméből. 159 A rövid napok alatt felruházott és részben a pesti nemzetőrök puskáival felfegyverzett 160 önkéntesek végül is augusztus i-én indultak vasúton Szolnokra, és augusztus 5-én tovább a déli táborba. 161 Ez idő tájt már nyilvánvaló volt mind a katonai szakemberek, mind a kormány előtt, hogy a délvidéki táborban alkalmazott, gyengén felfegyverzett és kiképzett, többnyire fegyelmezetlen nemzetőrség nem tud megfelelni feladatának. Mire 6—8 hét elteltével valahogy beleszoktak a tábori életbe, újabb tapasztalatlan és kiképzetlen alakulat váltotta fel őket. 427
