Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444

zászlóalj útitervét pontosan betartva, június 29-én érkezett Veszprémbe

130 és július 6-án délelőtt 10 órakor már Nagykanizsán volt.

131 A 2. zászlóalj még ugyancsak június 24-én délben vasúton megérkezett Szolnokra, ahol három-négy napig tartózkodott, míg az egész zászlóaljat részletekben hajón Szegedre szállították.

132 Szeged — a tervezett „szegedi tábor" — azonban csak rövid ideig volt állomáshelye a 2. zászlóaljnak. A szerb felkelés terjedésének következtében Eder vezérőrnagy, a szegedi dandárparancsnok (akire a hadügyminisztérium a bácskai védelmi vonal megszervezését bízta) a még meg sem érkezett zászlóaljat az óbecsei táborba irányította.

133 Ezt július 4-én azután a miniszterelnök is jóváhagyta, amikor elrendelte, hogy az idő előtt Obecsére szállított 3. honvédzászlóaljat a még Szegeden tartózkodó 2. zászlóaljjal váltsák fel.

134 A 2. honvédzászlóalj így szinte minden átmenet nélkül a délvidéki (bácskai) harcok színterére került, mivel Óbecse egyike volt a Szenttamásnál és B ácsföldvárnál magukat elsáncolt szerb felkelők megfigyelésére összevont táboroknak. (Az óbecsei tábor eredeti rendeltetése az volt, hogy a felkelőknek a Tisza mentén Szeged ellen vonulását megakadályozza.) Megérkezése után nem sokkal már részt is vett a július 14-i és 17-i bácsföldvári harcokban.

135 A zászlóalj tulajdonképpeni kiképzése itt kezdődött meg, a harcok és az előörsszolgálat szüneteiben. Sokszor még elegendő idő sem maradt a ,,beoktatásra", mert a szolgálat annyira igénybe vette a honvédeket. Cserey őrnagy július 21-én erről igen borúlátóan számolt be Baldacci ezredesnek, közölve, hogy zászlóaljának kiképzése ugyanazon a fokon állt, mint az előző heti jelentés idején. Ugyanis azóta az állandó szolgálat miatt csak fél nap szabad ideje volt a legénységnek. Naponként három század ment előőrségre, emellett a zászlóalj látta el a helyőrségi szolgálatot is. így a felváltásra sem volt elegendő erő. Azok a századok pedig, amelyek nincsenek őrségen — hangzik a jelentés —, „azok minden este a városból táborba szállnak, s az éjjeleket ottan szabad ég alatt, s folytonosan fegyver alatt töltik." A megerőltető szolgálat, valamint a meleg ruha és a sátorok hiánya következtében századonkint 50—60 volt a betegek száma. A zászlóalj parancsnoka joggal tartott attól, hogy néhány nap múlva hat század helyett hármat, vagy csak kettőt állíthat az ellenséggel szembe, és ezek is „erőjükből kicsigázottak" lesznek. „Ha segedelem nem jön mentül előbb — fejezi be jelentését Cserey őrnagy —, az ellenség és a terhes szolgálat seregünket feloszlatja".

136 Július 31-én az 1091 főnyi zászlóaljnak 300 betege és gyengélkedője volt — ebből 206 a szegedi kórházban.

137 A 2. honvédzászlóalj a nehéz körülmények ellenére is megállotta a helyét, és lassan beleszokott a tábori életbe.

138 A zászlóalj nemcsak a július 14-i első szenttamási ostromnál (ti. Bácsföldvárnál), de Szenttamás augusztus 19-i második megtámadásánál is szerepelt.

139 Augusztus 29-én azután áthelyezték a verbászi táborba.

140 Itt marad egészen addig, míg a szenttamási tábor harmadik sikertelen ostroma után a megváltozott hadi helyzetben a Szerémségből (Dállya és Erdőd között) betöréssel 425