Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444

is lövöldözni kezdtek. Ez az elkeseredést és felháborodást nagyra növelte, s az összesereglett nép már a laktanya megrohanására készült. Erre buzdított az Újépületben elhelyezett, de a lövöldözés zajára bajtársai segítségére sietett századnyi honvéd is. Fegyverük azonban nekik sem volt. Ekkor érkezett meg — valamivel n óra előtt — Mészáros Lázár hadügyminiszter. Kíséretét a főkapunál hagyta, amelyet — a szemtanúk egy részének tanúsága szerint—már megszállva tartott a nemzetőrség. Ő maga pedig halált megvető bátorsággal, golyózápor közepette megindult a lázadók felé. Sikerült is elérnie, hogy az épület hátsó (a homlokzati résszel párhuzamos) frontját megszállva tartó olaszok lábhoz tegyék a fegyvert. Ekkor azonban váratlanul — és még kellően nem tisztázott körülmények között — a hevenyészetten (vasrudakkal, lándzsákkal és csak kis részben puskákkal) felfegyverzett tömeg megrohanta a laktanyát. A főkaput őrző nemzetőröket elsöpörték, s behatoltak a laktanya udvarára. A lerohanástól tartó olaszok sortüzet adtak, amelynek megdöbbentő eredménye lett. Az emberek fejvesztetten menekültek, haldoklókat és sebesülteket hagyva hátra. A békítési kísérlet csődött mondott. Az utcákat megszállva tartó, de az eseményeket csak tisztes távolból szemlélő sorkatonaság most a hadügyminiszter parancsára szoros gyűrűbe zárta az épületet. A még bennrekedt honvédeket eltávolították. A laktanyára az országút* felől hat ágyút szegeztek. A határozott fellépésre mutató készületek láttán a felháborodott tömeg lassan megnyugodott, s hajnali 3 óra tájban eloszlott. Másnap, június 12-én reggel 5 órakor Széchenyi István mint helyettes miniszterelnök elnökletével rendkívüli minisztertanácsot tartottak. A fontos megbeszélés — amelyen a betegeskedő Kossuth is megjelent — az olaszok lefegyverzése és Komáromba szállítása mellett döntött. Reggel 6 órakor a hadügyminiszter Széchenyi kíséretében megadásra szólította fel az olaszokat. A felszólítás azonban eredménytelen maradt. Ekkor hat órai gondolkodási időt adott. Déli 12 óra előtt néhány perccel István nádor és Széchenyi nyitott kocsiban a laktanyába hajtatott. Az olasz katonákat ekkor végre sikerült fegyverletételre bírni azzal az ígérettel» hogy megvédik őket a nép bosszújától. Déli 1 órakor a négy századnyi fegyvertelen Ceccopieri a nádor vezetésével, gránátos katonaság kíséretében, a pesti nemzetőrség sorfala között a hajóállomásra vonult. Itt már befűtött gőzhajók várták, s azonnal Komáromba vitték őket. Ugyanazok a hajók szállították el az olaszokat, amelyekkel ezen a napon — korábbi döntés értelmében — Újvidékre mentek volna. A legénység többnyire horvát, osztrák és cseh származású tisztjeit a vizsgálat befejeztéig Pesten tartották. A főváros lakossága vegyes érzelmekkel, de fegyelmezetten figyelte a zendülők elvonulását. Vétkességüket illetően megoszlottak a vélemények, de azzal mindenki egyetértett, hogy elsősorban tisztjeik a felelősek. Nemcsak a nyilvánvaló bujtogatás miatt, hanem azért is, mert nem avat* A mai Tanács körút, ill. Madách tér. 418