Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444

csendjét: a Károly-laktanyában levő olasz katonák az esti órákban összeverekedtek az ugyancsak ott elszállásolt honvédekkel. A különböző alakulatoknál szolgálók között gyakori egyéni összekoccanás ez esetben általános, az egész laktanyára kiterjedő verekedéssé fajult. Az összeütközés rövidesen fegyverhasználathoz, majd éjfélig tartó, halálos áldozatokat is követelő lövöldözéshez vezetett. Pest és Buda ismét meggyőződött arról, hogy mennyire indokoltan követelte a márciusi 12 pontban az idegen katonaság haladéktalan eltávolítását. . . A márciusi napokban a fővárosban tanyázó 23. Ceccopieri és a 16. Zanini ezredek zászlóaljainak olasz legénysége nagy rokonszenvet tanúsított a magyar forradalom iránt. Fraternizálásuk a pesti ifjúsággal — amely szóban és olasz nyelvű röpiratok útján egyaránt tudatosan törekedett megnyerésükre — egyik feltétele volt annak, hogy ezekben a sorsdöntő napokban ne kerüljön sor a lakosság (a nemzetőrség) és a sorkatonaság összeütközésére. Április közepétől a helyzet az ellenséges érzületű tisztikar aknamunkája következtében megromlott. A változás azonban nem annyira az olaszoknál, hanem a szerb-horvát legénységű 53. Iyipót gyalogezred időközben Pestre helyezett zászlóaljánál volt először észlelhető. A május 10-i vérengzésnél sem szerepeltek olasz katonák. így bár a közvélemény szembefordult a sorkatonasággal, az olaszok iránti rokonszenv nem szenvedett csorbát. A kormány is bízott az olasz katonák barátságos magatartásában, ezért amikor a Lederer-féle provokáció után napirendre került a sorkatonaság felesketése, a fővárosból csak a I,ipót gyalogezred zászlóalját vitette el, amelynél kétségtelenül zendüléstől kellett tartania.

80 A visszamaradt olaszok azután június i-én, a Vérmezőn tartott ünnepség alkalmából — igaz, némi vonakodás után — letették az esküt az új kormányra.

81 A vérmezei tétova ellenszegülés mutatta, hogy az ellenséges bujtogatás gyümölcsei lassan beértek az olaszok között is. Velük szembén hatástalanok maradtak azok az eszközök, amelyeket a reakció a nemzetiségek között alkalmazott, ezért náluk más módszerekkel próbálkoztak. Az olasz katonákat azzal igyekeztek a honvédek ellen hangolni, hogy az önkénteseket tulajdonképpen Radetzky seregébe, az olasz hazafiak ellen toborozzák.

82 A honvédek elleni uszítás annál kevésbé ütközött nehézségbe, mivel az új szervezet az egész hadsereg előtt ellenszenves volt nemcsak különállása, hanem a honvédeknek fizetett magasabb zsold miatt is. Ebben a hangulatban az összekoccanást előbb-utóbb elkerülhetetlenné tette, hogy a honvédújoncokat (miután az Újépületben már nem fértek) — a továbbiakban a Károly-laktanyába szállásolták, így került ide, a Ceccopieri ezred fél zászlóalja mellé az 1. zászlóalj 3—6. százada, majd ezt követően a 2. zászlóalj első négy százada is.

83 A Ceccopieriek és a honvédek között az első összeszólalkozás már május 30-án éjjel, az együttlakás kezdetén (két nappal az eskütétel előtt) megtörtént. Az éjszaka csendjét felzavaró verekedés nagy kavarodást 416