Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Nagy István: II. József reformjai Budán = Die Reformen Josephs II. in Buda (Ofen) 363-402

lyezése s az azt követő reformok, lakossága, amely 1780-ban 21 665 lelket számlált, 1787-ig 24 873 főre nőtt. Ezzel szemben a gazdaságilag kedvezőbb helyzetben levő Pest városáé ugyanebben az időben 13 550ről 21 665-re emelkedett, pedig Pest nem élvezte az uralkodó tudatos városfejlesztő tevékenységét.

158 Pest 1790-re elérte Buda lélekszámát, s a következő évtizedekben túlszárnyalta az addig irigyelten kiváltságos helyzetben levő patinásabb testvérvárost. Pest ezzel nemcsak gazdasági, hanem lassanként kulturális központtá is vált. Buda az előkelő és zárkózott kormányzati központ, amelyet a XVIII. sz.-ban főleg gazdag bortermelése emelt Pest fölé, a XIX. sz. első felében kis forgalmú, csendes város képét nyújtja. Gazdaságilag akkor kezd erőteljesebben fejlődni, amikor Pest és Buda egyesítésével a két város vérkeringése összekapcsolódik, s sorsa is közössé válik. Összegezve II. József reformjainak eredményét Budával kapcsolatban, arra a végső megállapításra juthatunk, hogy az uralkodó Budát csupán a kormányhatóságok befogadására alkalmas várossá akarta fejleszteni. Kzt a célt szolgálta a városrendezés, a városi gazdálkodás viszonyainak vizsgálata, ehhez a célkitűzéshez alkalmazkodott a városi igazgatást, a rendészetet, az egészségügyet, a kulturális ügyeket érintő, egyébként országos mérvű reformok Budán való végrehajtása is. Ezen felül rendeleteiben olyan célkitűzéseket, amelyek Budát az ország gazdasági, kulturális központjává, a lakosság lélekszámában, a városiasság tekintetében is az ország első városává akarták volna emelni, nem találunk. Reformjai mindezek ellenére mégis jelentősek voltak Buda, illetve fővárosunk történetében. Ezek alapján lett Buda egészen 1873-ig, Budapest megalakulásáig, sőt részben azon túl is, az ország közigazgatási életének központja. Reformjai egyébként azért is méltatást érdemelnek, mert ő volt az egyedüli Habsburg-uralkodó, aki intézkedéseivel jelentős mértékben hozzájárult a város fejlődéséhez. JEGYZETEK 1 Buda XVIII. századi viszonyaira Gárdonyi A., A hétszázéves Budapest. Bp. é. n. 86, 91, 95, 103 és 104, továbbá Thivring G., Városaink lakosságának kereseti viszonyai a 18. század második felében. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle (1901) 133, 135, 139, 142, 146. 2

II. József reformjaira a kézirat gyanánt kiadott egyetemi tankönyvet (Magyarország története a késői feudalizmus korában. 1526—1790. Bp. 1957, 406, 421, 430) vettem alapul, bár felfogásom II. József korát illetőleg bizonyos vonatkozásban eltér ettől. — II. József gazdasági politikájára 1. Eckhart F., A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon (a továbbiakban: Eckhart, A bécsi. . .) 1780—1815. Bp. 1958, 349. és Lederer E., Iparunk és kereskedelmünk a merkantilizmus korában. Magyar Művelődéstörténet. IV. köt. 226. — A városokra Marczali H., Magyarország története II. József korában. III. köt. Bp. 1888, 248. 3 Waldapfel J., Ötven év Buda és Pest irodalmi életéből. 1780—1830. Bp. 1935. 38—394 Marczali i. m. II. köt. Bp. 1885, 126—129. és Pokorny E., A Szent Erzsébetszerzet tekintettel budapesti kolostorára, templomára és női kórházára. Bp. 1935, 397