Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Nagy István: II. József reformjai Budán = Die Reformen Josephs II. in Buda (Ofen) 363-402

városába. (Állítólag a két város között 1749-ben kötött egyezség értelmében Budának erre volt is lehetősége, de ezt Pest később korlátozta.)

75 A kérelemnek úgyszólván egyetlen egy pontját sem teljesítették. A dohánykereskedés és a hordóabroncsokkal való kereskedés városi bérbeadását azzal utasította el az uralkodó, hogy az ilyen monopóliumok károsak a kereskedelem szabadságára. (Tipikus Józsefi érv, jellemző az uralkodó fiziokrata nézeteire.) A hajóhidat továbbra is kamarai kezelésben hagyta. A kövezetvámot az ország lakosságának érdekében nem engedte felemelni. A botanikus kertet, mivel az a tanulmányi alap tulajdona, nem engedte át, csak a kertben levő épületet. Megígérte, hogy intézkedik a Pestre való borbevitel és a katonai beszállásolás könnyítése ügyében.

76 Buda 1787-ben megismételte fenti kéréseit, s egyben újabb javaslatokkal állt elő. Indítványozta, hogy csökkentsék a templomi muzsikusok bérét, mivel a felesleges búcsújárásokat és egyházi szertartásokat amúgy is megszüntették. Javasolta továbbá a svábhegyi városi legelő és az Akasztóhegy (Galgenberg) mellett levő hosszú- és nagymocsár eladását, a malom-karódíjnak 5 Ft-ról 10 Ft-ra való emelését. Végül azt kérte, hogy szüntessék meg a városnak a szegényház céljára adott 1000 Ft-os hozzájárulását.

77 Buda kérései többségükben ekkor sem találtak meghallgatásra. A kérelem ügyében intézkedő rendelet szerint a hajóhíd kamarai igazgatása, amely jól bevált, s a közönségnek is hasznos, továbbra is megtartandó. A kövezetvám felemeléséhez, a hordóabroncs-kereskedés városi monopóliumához az uralkodó újból nem járult hozzá. A malom-karódíj felemelésének ügyét a kamarai adminisztráció döntésére bízta. Nem járult hozzá a város kizárólagos bormérési jogához, mivelhogy ezt — lévén a lakosság főfoglalkozása a bortermelés — eddig sem gyakorolta Buda. Megengedte ezzel szemben a budai bor szabad bevitelét Pestre. Mivel a város által jegyzett háborús előlegkölcsön további visszafizetését a kincstár 1787-ben — nyilván a háborús események miatt — beszüntette, az uralkodó megengedte azt, hogy Buda a városrendezési munkálatok következtében keletkezett adósságait ingatlanok eladása révén törlessze.

78 Buda élt is ezzel az engedéllyel, s még 1788-ban árverésre bocsátotta a svábhegyi városi legelőt, azonkívül az Akasztóhegy mellett levő mocsarat több városi réttel együtt. A svábhegyi legelőért, amelyből akkor 778 holdat adtak el, 29 901 Ft 35 kr-t, a mocsárért és rétekért (összesen 204 hold) 15 958 Ft-ot kapott.

79 Ez volt az egyetlen lényeges eredménye a városi jövedelmek emelése ügyében indított akcióknak. Mindebből látható, hogy a városi gazdálkodás terén, az egymást érő intézkedések ellenére, II. József nem hozott lényeges reformokat. Azonkívül, hogy a városnak elengedte az 1738—40. évi pestis idejéből fennmaradt adósságait, Budát különösebb pénzügyi kedvezményekben nem részesítette. A város a háborús kölcsön egy részének visszatérítésével saját pénzét kapta vissza. (Ezt a kölcsönt több részletben még az 1760-as évek táján nyújtotta Buda a kincstárnak.) A kincstár támogatása 380