Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Nagy István: II. József reformjai Budán = Die Reformen Josephs II. in Buda (Ofen) 363-402

esi kapun kívül, a sáncfalon belül helyezkedtek el. A Bécsi kapun bejövő, élelmiszert szállító kocsik a ferences templom melletti téren (mai Kapisztrán tér), a Fehérvári kapun bejövök a Dísz téren, a Tabáni kapun bejövök a karmelita templom mellett árulhattak. A halászok a Doktor-kút mellett (ma Szentháromság tér) helyezkedtek el. A Dísz tér jobb oldalán árultak a mészárosok, kertészek, zöldségkereskedők, és a nem kocsival jövő falusiak, a Dísz tér bal oldalán a pékek, molnárok, mézeskalácsosok, fazekasok, csizmadiák, általában a céhes iparosok. A hentesek a karmeliták présházánál telepedhettek le. A városházánál voltak a tej árusok és a vadkereskedők.

41 Városmajor, Kamaraerdő, kirándulóhelyek. A József kori városrendezés egyik fontos célkitűzése volt, hogy a fővárossá emelt és a kormányhatósági tisztviselőket befogadó Budát közterekkel, szórakozóhelyekkel s egyéb „alkalmatosságokkal" lássa el. Említettük, hogy II. József először az egyetemi botanikus kertet akarta közpark céljára felhasználni. Buda magisztrátusa inkább a városi major közkertté való átalakítását javasolta. (A városi majort Buda 1728-ban vásárolta meg Daun budai várparancsnoktól, s ott városi kertészetet és gazdaságot rendezett be.) A költségekre a botanikus kert és a kertben levő épület ingyenes átengedését kérte. A helytartótanács 1785. július 25-i rendelete szerint az uralkodó hozzájárult a város tervéhez, s az átalakításhoz 6982 Ft-ot engedélyezett a városi pénztárból. A botanikus kertet azonban nem adta át a városnak, csak a kertben levő épületet. Az épület korántsem ért annyit, mint amennyibe a Városmajor átalakítása került. Az átalakítás során megkezdték a Városmajor parkosítását, a parkosítási tervet Tallherr József kamarai építész készítette el, s Köck Antal kertész hajtotta végre. Újjáépítették és kibővítették a már meglevő nyárilakot, s itt vendéglőt rendeztek be. Az építkezések 1788-ra be is fejeződtek. A Városmajor kertjét a vendéglő felépítése után évi 250 Ft-ért adták bérbe.

42 A kormányhatóságok Budára helyezésekor vált kedvelt kirándulóhellyé a Budától délre fekvő Kamaraerdő is. Nevét onnan nyerte, hogy a török uralom után a Péterhegy mögött és a székesfehérvári országút mellett fekvő erdőt a budai kamarai adminisztráció birtokolta. Az erdő 1703-ban, a városi privilégiumok visszaadásakor került a város tulajdonába. A város az erdőt s az abban emelt kezdetleges épületet, ahol bort is mértek, rendszerint bérbe adta. Budát 1784-ben szólította fel a helytartótanács, hogy az erdőben díszesebb vendéglőt építsen. A vendéglő építését pénz hiányában a város egyelőre elodázta, emiatt 1786-ban a helytartótanács számvevősége eljárást kért a magisztrátus ellen. Mivel a város által felküldött terveket nem hagyták jóvá, a vendéglő építését Tallherr kamarai építész tervei szerint kezdték meg 1786. szeptembere után 2264 Ft-os költségvetéssel. Az 1787-ben elkészült vendéglőt meglehetősen csekély összegért, évi 60 Ft-ért adták bérbe.

43 Buda határában a XVIII. században a Kamaraerdőn kívül máshol is voltak kirándulóhelyek, így a Disznófő-forrás mellett, a Zugligetben. 373