Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Nagy István: II. József reformjai Budán = Die Reformen Josephs II. in Buda (Ofen) 363-402

után Buda 22 619 lakosával csak az ország harmadik városa, lakosságából 1984 volt az iparos és 318 a kereskedő, az előbbi kevesebb, mint a lakosság 10 %-a, az utóbbi a lakosságnak csupán 1,4 %-a. Az iparosok és kereskedők számaránya tekintetében több magyar város megelőzte Budát, Pest lakosságának 1777-ben pl. 16,2 %-a volt iparos és 3,8 %-a kereskedő. Az egykorú leírások gazdasági szempontból Budán csak a fejlett szőlőművelést emelik ki. Ehhez jelentős napszámosréteg állott rendelkezésre a városban (1777-ben pl. 6544 fő). A lakosság a helyőrség mellett jórészt igénytelen szőlőbirtokos kispolgárokból tevődött össze. Az egyházi személyzet, a papság az országban Budán volt a legerősebben képviselve. Ez a város kultúrájának is egy házias jelleget kölcsönzött. A városi fejlődésben való elmaradása, kisvárosias jellege ellenére a közvélemény mégis mindinkább Budában látta az ország fővárosát. Ehhez nagymértékben hozzájárult a város központi fekvése, a Budához mint középkori királyi székhelyhez kapcsolódó hagyomány, továbbá Mária Terézia korában a királyi rezidencia újjáépítése. A rendi országgyűlés is mind erősebben adott hangot ama véleményének, hogy az ország székhelye — történeti jogon — Buda, s a kormányszékeket Pozsonyból ide kell áthelyezni. Buda polgársága szintén állandóan a város régi szerepének visszaszerzésére törekedett. A fejlődés valóban egyre jobban megérlelte azt, hogy az ország székhelyét Pozsonyból, a határszélről, az ország középpontjába helyezzék át. Az ország közepén ilyen szempontból csak két város, Buda és Pest jöhetett számításba. Pest ekkor még nem vált komoly vetélytársává Budának, nagy gazdasági lehetőségei, élénk kereskedelme, országos hírű vásárai ellenére még Budánál is kisebb lélekszámú, fejletlenebb, igen kevés középülettel rendelkező város volt, úgyhogy a főváros jogcímét egyelőre még nem vitathatta el Budától. Buda a XVIII. század második felében tehát egyre inkább igényt tarthatott arra, hogy az ország valóságos székhelyévé ismerjék el és azzá emeljék. Nagy lépést jelentett ilyen irányban az ország egyetlen egyetemének 1777-ben Nagyszombatból Budára, a királyi palotába való áttelepítése. Az egyetem jó szolgálatot tett a város kulturális, de gazdasági fejlődésének is. Az iparosok száma — nem utolsósorban emiatt — 1782-ben az 1777. évi 1984 főről 3255-re emelkedett.

1 A döntő változást ilyen téren — amint ismeretes — II. József reformokban gazdag korszaka hozta meg. II. József Budával kapcsolatosan nem a magyarság régi követeléseit akarta kielégíteni. Az uralkodó intézkedései ilyen vonatkozásban is a felvilágosodott abszolutizmus politikájából eredtek, annak az államkormányzati rendszernek a politikájából, amelynek egyik tipikus európai képviselője éppen II. József volt. A Budán bekövetkezett változások jobb megértetése céljából röviden ismertetnünk kell II. József magyarországi reformrendszerét, illetve a városokkal kapcsolatos politikáját. II. József felvilágosodott abszolutizmusának fő célja az egységes Habsburg-birodalom, az uralkodó akaratától függő központosított, egységes birodalmi kormányzati szervezet 364