Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Holl Béla: Pest-Buda polgárainak könyvkultúrája a XVII-XVIII. században = Die Buchkultur der Bürger von Pest-Ofen im 17-18. Jahrhundert 289-327
ismereteiről tanúskodó kézikönyvtárában egyébként egy, az új bécsi házakról szóló brosúra talán már a későbbi Pest-Buda városképének mintájára utal (Extract der in Wien befindlichen Häuser). 69 A hosszú török háborúk után békét élvező Pest-Buda megtelepedett, vagyonát gyarapító polgárának azonban a legfontosabb és legáltalánosabb érdeklődési területe a mestersége, a gazdálkodás, a kereskedelem lehetett. Még az erősen „szellemi" munkát végző orvosnak, Bernathnak is állattenyésztési, gazdasági, gyümölcstermelési szakkönyvei vannak. Az özvegy DJechtenauné könyvei között a szűkebb háztartás kereteiben nélkülözhetetlen nyomtatott szakácskönyve mellett (Leipziger Koch buch) ott szerénykedik egy másik, kéziratos is, melyben bizonyára a rokonoktól, szomszédasszonyoktól jól kipróbált polgár-étkek hagyományos receptjeit gyűjtögette. Bachmanné özvegységében a ház körüli gazdálkodással is kénytelen volt foglalkozni, annál is inkább, hiszen néhai férje, a szorgalmas fuvarosgazda után ugyancsak maradhatott tennivaló. Ura könyvei közül őrizgette a lónevelés „tudományával" foglalkozó műveket. 70 Gazdálkodásról, üzleti kapcsolatairól gondos számadásokat készíthetett Frech sörfőzőmester, Trach János és Klegger pesti vaskereskedő is. 71 Freydenberg báró jól jövedelmező budai ügyvédsége mellett főúri háztartást, pompás házat vezethetett. Könyvei között például két mintarajz-kötet a barokk kert tervezéséhez szolgált. Könyvtárában Xenophón „De Oeconomia"-ja mellett három cím a jövedelmi adókra vonatkozó rendeletek gyűjteményét jelzi. Hivatalos ügyei mellett sokat bíbelődhetett saját gazdasági dolgaival is. Sas-hegyi borait tartotta számon a pincekönyvben (Geschriebenes Keller biechl). A különféle pénzfajták átszámítására szolgáló aritmetikákból (Arithmetica practica) az ő könyvtárában négy különböző is akadt. 72 A polgári társadalom gyakorlatibb, konkrét anyagi kérdések iránti figyelmét azon is le tudjuk mérni, hogy könyvei között a bölcseleti, filozófiai tárgyúak aránylag ritkák. Érdeklődése ezen a téren is inkább a gyakorlati ismeretek, az erkölcstan és az illemtan felé irányult. A legváltozatosabb arculatú könyvgyűjteményben, Freydenbergében például Descartes filozófiája (Examen doctrinae Carthesianae) és egy általános bölcseleti vizsgafüzeten kívül egy-egy francia és német nyelvű illemkönyv is található, ami ismét csak ennek a kornak jellemző vonását, a barokk társaságban forgolódó, divatosan öltözött, „nájmódis" ruhákba bújtatott és az idegen dolgokat utánzó pest-budai polgárembert vetíti elénk. 73 Ezzel szemben a legmagyarabb barokk gyűjtemény Szlávik János pesti csizmadiának (cothurnarius) jegyzékéből került elő. Könyvei kiválóan jellemzik a kor egyszerű városi polgárának műveltségét, mely a hagyományokban gyökerezik. Pázmány két nagy könyve, Veresmarti Mihály Lessius-fordítása („Tanátskozás. . ."), Eszterházy Pál nádor Brunner-fordítása, a „Minden szentek királynéja", Nyéki Vörös Mátyásnak Szent Bernátból fordított Dialógusai, a „Test s lélek beszélgetése" a régi magyar nyelv, érzés és gondolat hagyományainak őrzői. De a 313