Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Holl Béla: Pest-Buda polgárainak könyvkultúrája a XVII-XVIII. században = Die Buchkultur der Bürger von Pest-Ofen im 17-18. Jahrhundert 289-327

HOU BÉ&A Pest-Buda polgárainak könyvkultúrája a XVII—XVIII. században A magánkönyvtárak történetét, a régi magyar könyv és olvasójának kapcsolatát eddig elsősorban az irodalomtörténet vizsgálta. Eredményként mindenekelőtt a „nagyoknak": íróknak, költőknek, történelmünk jeleseinek, barokk főurainknak könyvkultúráját ismerhettük meg. A nyomtatott könyv azonban a legrégibb időkben sem volt elszigetelt, egyedi jelenség. A mainál jóval kisebb példányszámban, de így is százakhoz juthatott el. Kik voltak a tipográfusok, a kompaktorok boltjaiból, a vásári ponyváról egykor tucatjával megvásárolt, ma talán csak hírből ismert, unikumként őrzött könyveknek névtelen olvasói? Kiknek a kezében sárgultak, koptak vagy éppenséggel fogytak el a hazai és messzi földről származó nyomtatványok egyes példányai? A műveltségnek kétségtelenül minden korban nemcsak kiváltságos nagy szellemei, formálói és befogadói, de névtelen „kis emberei" is voltak, akik a könyvben mesterségük, foglalkozásuk támaszát, lelki-szellemi épülésük vagy akár szórakozásuk forrását keresték. Jelen tanulmányunkban a társadalmi szempontú vizsgálódás módszerével huszonhét „névtelen" olvasó, a török utáni Pest-Buda huszonhét polgárának könyveit kívánjuk bemutatni. Az első részben közöljük magukat a forrásokat: a felkutatott hagyatéki leltárak és végrendeletek szövegének könyves adatait. Ezek és a hozzájuk fűzött jegyzetek, ez a nehezen észrevehető és éppen ezért értékes tudományos anyag az olvasót és kutatót első tekintetre meggyőzi arról, hogy az egykori könyvtulajdonosokat az évszámok időbeli, és a Duna két partján elterülő város helyi keretén túl egybekapcsolja az egyre formálódó közös kultúra is. A könyvek halmazából csoportok tűnnek ki: azonos tárgykörrel, azonos szerzővel. Sőt nemegyszer azonos művek ismétlődnek a különböző jegyzékek adatai között. Êz a megfigyelés alapul szolgál a vázlatos értékeléshez, szintézis-kísérlethez. Ennél azonban éppen a körülmények figyelembevétele miatt a nagyobb általánosítástól tartózkodtunk. A könyves jegyzékek ugyanis az ismétlődő adatok ellenére is elsősorban az egykori tulajdonosok műveltségének egyéni differenciáltságát tükrözik. A legegyszerűbb, a két-három darabos felsorolásoknál talán legkönnyebb a helyzet. A biblia, a szentek élete (legenda) és az imádságoskönyv ugyanis 19 Tanulmányok Budapest múltjából 289