Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Fallenbüchl Zoltán: Pest város népességének származáshelyei a statisztika és a kartográfia tükrében, 1687-1770 = Die Stammorte der Bevölkerung der Stadt im Spiegel der Statistik und der Kartographie, 1687-1770 239-287

rarius" adatait találjuk az anyakönyvekben. Ugyanakkor 13 bejegyzés a hadseregben szolgáló alsó-ausztriaiakról emlékezik meg. Mint a felsoroltakból is kitűnik, ez a bevándorló csoport jobbára a földből élő rétegekből toborzódott; feltűnő a jómódú és népes alsó-ausztriai városok aránylag csekély részvétele a pesti bevándorlásban: ez megerősíteni látszik azt a feltevést, hogy itt a sűrű népességű és nagy adóterheket viselő Alsó-Ausztria vidéki lakosságának a nagyobb lehetőségeket nyújtó területekre való módszeres áramlásának egy részletével állunk szemben. Főképp akkor válik ez szembetűnővé, ha megfigyeljük a térképünkön a legtöbb bevándorlót adó helységek szoros területi összefüggését a szomszédos magyarországi Mosón és Sopron megyékkel. Talán nem túlságosan messzemenő következtetés, ha azt mondjuk, hogy a magyar Fertő-vidék és az osztrák Bécsi-medence adták a vizsgált korszakban a pesti bevándorlás gerincét. E főként bortermelő vidékek szŐlőkultúrájának hatása a szűk határú Pest városnak szőlőtermelésre alkalmas területek utáni törekvésében nyilvánult meg. De ha területileg és társadalmilag össze is függött ez a bevándorlási áramlat, kihatásaiban nem mutatott azonos eredményt a határ innenső és túlsó oldaláról érkező jövevények számára. A Sopron és Mosón megyeiek határozottan jobban boldogultak Pesten, mint az alsó-ausztriaiak, ami a két elem különböző polgárosodási indexszámában is kifejezésre jut (Mosón 55, Sopron 48, Alsó-Ausztria 27%). Felső-Ausztria bevándorlóit az alsó-ausztriaiaktól nemcsak a jóval magasabb polgárosodási indexszám különbözteti meg (43%), hanem az is, hogjr ez a migráció sokkal kisebb arányú volt; ebben a földrajzi távolság mellett a felső-ausztriaiak kedvezőbb gazdasági viszonyainak is szerepe lehetett. Felső-Ausztriából is tömegesen jöttek kőművesek: 1725 és 1737 közt 15 tűnik fel az anyakönyvekben: egyedül 1728-ban egyszerre ötről adnak számot. Kívülük még a tímárok bevándorlása figyelhető meg nagyobb számban: ezek közül 1741-ig négyen lettek polgárok. Napszámos mindössze 7 szerepel az adatokban. A foglalkozási megoszlást tekintve tehát a felső-ausztriai bevándorlás némi hasonlóságot mutat az alsó-ausztriaival, de jellemzi a napszámosság sokkal kisebb s a kőművesek sokkal nagyobb részesedése: utóbbiak 1716 és 1746 közt az összbevándorlók több, mint 1/4-ét tették ! A 72 Stájerországból érkezett közül 37-nek sikerült a foglalkozását megállapítani. Közülük 4 volt kőműves, s ezek mind 1716 után jöttek; a molnárok száma ugyancsak 4, a pékeké 3. Kereskedő is 3 ismeretes. A kvalifikált iparosok száma messze felülmúlta a napszámosokét és a szolgákét. Érdekes, hogy bár általában a napszámosok jóval többen voltak a bevándoroltak minden csoportjában, mint a szolgák, itt az eset fordított: 4 szolgára csak egyetlen napszámos esett. Meg kell jegyezni, hogy az előbbi kategória biztosabb, állandóbb megélhetésú fizikai munkásokra utal, s ez nem mellőzhető a stájer bevándorlás analízisénél. Karintiából és Krajnából főként szakiparosok jöttek Pestre, éppúgy, mint Stájerországból, csak sokkal kisebb számban. 274