Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Fallenbüchl Zoltán: Pest város népességének származáshelyei a statisztika és a kartográfia tükrében, 1687-1770 = Die Stammorte der Bevölkerung der Stadt im Spiegel der Statistik und der Kartographie, 1687-1770 239-287

ból, folyamodványokból, sőt nyomtatásban megjelent történelmi feldolgozásokból is.

2 Ily módon csaknem 3900 személy származáshelyét lehetett megállapítani. Ebből a számból több mint másfélszáz a bizonytalan helynév. Azonosítható volt 3744 adat. Mivel Pest város lakosságát 1700— 1770 között a természetes szaporodás alig növelte — ez az összlélekszámhoz képest nagyon csekély volt —, csak a bevándorlás gyarapította évente mintegy 5%-kal a népességet, és hetven esztendő alatt több mint 10 000 fővel duzzasztotta meg a város lakóinak számát.

3 Ehhez viszonyítva—a XVII. század végi adatok, sajnos, nem mondhatók bőségeseknek — a feldolgozott 3744 személy adata nem csekély, és vizsgálati alapként elfogadható, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy minden esetben felnőtt személyekről van szó. A szemléletesség érdekében célszerűnek látszott, hogy a származáshelyeket térképvázlaton rögzítsük. Mivel a térképet technikai okokból a kívánatos 1 : 750 000 méretarány helyett csak 1 : 3 000 000 méretarányban lehetett elkészíteni, s nyomtatásban még ezt is körülbelül felére kellett kicsinyíteni, így arra csupán az adatok egy része kerülhetett rá. Azonban az összetétel nem változott, s a térképvázlat így is híven tükrözi a származáshelyek sűrűsödési pontjait, ami a kartografikus ábrázolás célja. Mivel a származáshelyek száma igen nagy, a térképvázlat pedig kicsi, csak olyan helységek feltüntetése volt lehetséges, ahonnan legalábbis 2 bevándorló jött Pestre: a többit csupán a térképvázlatot kísérő statisztikai táblázat „egyéb helységek" rovatában lehetett számba venni. Ebbe a rovatba azonban nemcsak az egyetlen beköltözőt adó helységek, hanem az adott területegységen belüli, de konkréten meg nem jelölt, vagy egyedileg pontosan meg nem határozható helységek bevándorlóit is felvettük. így is 1617 bevándorló adatát lehetett pontosan rögzíteni a térképvázlaton, akik 334 feltüntetett településről jöttek Pestre. Miután e tanulmány célja nemcsak a Pesten véglegesen letelepedett, hanem az egész, több-kevesebb ideig itt élt népesség földrajzi és társadalmi megoszlásának vizsgálata, a statisztikának ki kellett terjednie az egész, a kutatott korszakban itt kimutatható jelenlevő népességre. Ezért csupán azok eredethelye nem került be a kimutatásba, akikről bizonyosan megállapítható, hogy nem voltak pestiek, hanem valamelyik másik község vagy város lakosai, s itt csak házasságkötés céljából tartózkodtak. Ezek száma az összes adatokhoz képest csekély. Ezzel szemben az itt állomásozó katonák és családtagjaik belekerültek a nyilvántartásba, hiszen egy ideig ők is pesti lakosok voltak, és sokszor családi szálak is kötötték őket az itt tartósan megtelepedett népességhez, amit elősegített az, hogy ebben az időben a katonaságot a polgári házaknál szállásolták el. Pesten a katonák csak 1745 óta laktak — a III. Károly által eredetileg invalidusoknak épített — kaszárnyában. Ez az anyakönyvben szereplő személyek adatainak behatóbb tanulmányozása után bizonyosodott be. Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy az anyakönyvben szereplő népesség egy része hosszabb-rövidebb itt-tartózkodás után máshová költözött: még a polgárrá felvett személyek mindegyike sem tekinthető 240