Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei, 1264-1371 = Die Gründungsgeschichte und die ersten Urkunde des Stiftes Csútmonostor 7-42

tudjuk — a feudális függésből kifelé igyekvő, mezővárossá növekvő falvak ambícióinak lényeges tárgya volt. Csút monostorfaluja — fentebb láttuk —

61 valamelyest megközelítette a későbbi oppidum státusát, de azt valószínűleg soha nem érte el. Bbből következne, hogy a plébánia fölötti teljes jog nemigen lehetett a birtokában. Ha pedig ez volt a helyzet, a templomépület építése és fenntartása sem tartozhatott kötelességei, terhei közé. Az ún. kegyúri jog birtoklása ugyanis magával hozta az épület fenntartási terheit. Marad tehát az a megoldás, hogy a csúti szép plébánia a prépostság saját egyháza volt. Tehát az építkezés is a monostor gondoskodását és nem a falu lakosságának az épületet illető érdekeltségét, magasabb igényét, főként pedig anyagi teherbírását dokumentálja. B megoldást azonban két tény is gyöngíti. Az egyik az, hogy a veszprémi püspök már 1292ben említi a csúti papnak neki régtől fogva járó engedelmességét.

62 Persze, a „régtől fogva" (ab antiquo) — az előzmények ismeretében — legföljebb két évtizedes gyakorlatot jelenthet. De arról is tudunk, hogy a falu papja nem fizet tizedet a monostornak.

63 A most említett két tényből következik, hogy Csút falu plébániája nem lehetett a csúti prépostság sajátegyháza, mert különben nem a veszprémi püspöktől függőnek látnánk azt, hanem tulajdonosának, a királyi egyháznak joghatósági helyzetét követve az esztergomi ,,iurisdictio spirituális" keretében.

64 B megoldást bizonyítja a csúti plébános dézsmáltatási függetlensége is. Az ellenkező esetre példaként a Csútmonostorral sok tekintetben egyező sorsú zsámbéki premontrei prépostság és a birtokát képező Perbál papjának tizedpörét hozhatnánk fel. A pör Nyási Demeter c. püspök, esztergomi prímási vikárius előtt folyt le, ami már magában is az esztergomi joghatóság illetékességét mutatja a veszprémi egyházmegye területének egy darabján. Az ítélet az akkor már pálos kézen levő monostor javára szól, mivel Perbál papja ,,

semper ad monasterium de Sambouch fuit decimalis".

65 Láthattuk, hogy Csútmonostor és a monostorfalu esete az ellenkező képet mutatja. A prépostságot tehát a falusi templom fölött teljes rendelkezési jog nem illette. Bnnek következtében a terhekben is — legalább eleinte — osztozott faluja népével. Később, a monostor teljes elgyengülése idején a naggyá nőtt falu — a középkori helyzetnek megfelelően — azokat egészében vállalhatta.

66 A felvetett kérdésre a választ tehát olyanféleképpen adhatnánk meg, hogy a csúti plébániatemplom emelésében, fenntartásában természetesen érdekelt volt a monostor,

67 de bizonyos részt kellett vállalnia a monostoros helység lakosságának is. Bz a közös érdekeltség a középkor végén, a gótikus bővítés idején viszont már erősen a lakosság irányában tolódott el. A csúti falu templomának magas építészeti színvonala tehát a falu anyagi helyzetére is enged következtetést.

68 * A birtokok felsorolását az oklevél a nagy Duna-ág bal partján, a Csepel-szigeten folytatja.

69 (A vonatkozó részt a levél szerkesztője — az 2* 19