Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

amelyben Frigyes király lemondott Győrről a 3000 aranyforint megfizetése ellenében Salánki Ágoston győri püspök javára, a várat és a várost szorosan összefogta, azaz magánföldesúri joghatóság alá tartozónak tekintette a polgári lakosságot.

91 Kétségtelenül régi folyamatot zárt le a határozat,

92 mert minden egyházi földesúr igyekezett a székhelye melletti királyi várost magánbirtokává, lakóit pedig jobbágyaivá tenni, bizonyos azonban, hogy a zálogosítás, majd a váltságösszeg előteremtésének a püspökre bízása nélkül a polgárság fenntarthatta volna kapcsolatát a királylyal. Ezek szerint Farkas, ha nem is közvetlenül, segédkezet nyújtott ahhoz, hogy egy királyi város elveszítse függetlenségét. Akár azért járt el így, mert nem látta az első lépés következményeit, akár mert nem törődött a győri polgárok szabadságával, magatartása azt mutatja, hogy a király szolgálatát fontosabbnak tartotta a polgári érdekek védelménél. A polgárságnak mint kialakuló rendnek a képe aligha merült fel szeme előtt, ami tagadhatatlanul negatív jelenség, főleg a központi hatalom várostámogató politikája mellé helyezve. Bizonytalan, meddig tartott Farkas győri várnagysága, mikor adta át ő és Kussói a várat és várost Frigyesnek. A terminus ante quem, eddigi ismereteink szerint, 1444. márc. 10. Ezen a napon ugyanis győri várnagynak Friczensdorfer (Friczesdorfer) Zsigmondot mondják, aki 1445-ben Bécsben szerepel,

93 s kétségtelenül Frigyesnek az embere. Nem valószínű, hogy Farkas eddig, 1444 tavaszáig Győrben tartózkodott. Hihetőbb, hogy Frigyes hamarább, talán már a bécsújhelyi tárgyalások során átvette tőle és Kussóitól, valamint Koler Pétertől az V. Lászlót urának valló országrész kulcspontját. Koler győri szerepét csak találgathatjuk. Erzsébet környezetébe tartozott. 1441-ben, amidőn Kussói Jodok véglesi várnagy volt, Ő Saskő, 1456-ban pedig ezenkívül Revistye vár kapitánya volt.

94 Farkassal — mint mondottuk — 1441-ben és 1443-ban együtt emlegették. Bizonyosnak látszik Frigyes kötelezvénye alapján, hogy Kolernek követelése volt Erzsébettel szemben s azt, ha nem is oly szembetűnő módon, mint a várnagysággal Farkasnak, sikerült Győr birtoklásával kapcsolatba hoznia és elismertetnie. Farkas rövid ideig tartó várnagysága mellett szól az a körülmény is, hogy 1443. máj. 31-én Pozsony nem várnagynak, hanem főharmincadosnak nevezte,

95 mégpedig figyelmet érdemlő eset kapcsán. Farkas ezen a napon a pozsonyi városházán megőrzés végett átadott, pontos leírással, több egyházi ötvösművet, amelyekről könnyűszerrel megállapítható, hogy a királyi ház kincstárából származtak.

96 I,ajos király sisakdíszes címere, amely a leírás szerint két szentségtartót ékesített, kétségtelenné teszi, hogy az ő megrendelésére készültek. Az régóta ismeretes, hogy Erzsébet a saját ékszereit — kezdve királynéi koronáján, amelyet a szentkorona megtévesztő másául csináltatott, bizonyára azért, hogy az uralomra támasztott jogigényét így is kifejezésre juttassa — 1440-ben (máj. 8.) 2500 aranyforintért, aránytalanul kis összegért elzálogosította Eizinger Istvánnak, de pár hét múlva már vissza is váltotta azokat.

97 A Farkas által letétbe helyezettek, mint a két felsorolás összehasonlításá170