Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei, 1264-1371 = Die Gründungsgeschichte und die ersten Urkunde des Stiftes Csútmonostor 7-42

hoz fel. Az egyik az lenne, hogy a premontreiek másoknál jobban tisztelik „a boldogságos szüzet, aki a mi és országunk asszonya és pátrónája". Ez a királyi kijelentés egyezik a magyar középkor másutt is megnyilvánuló közfelfogásával. A XVI. század elején az Érdy-kódex karthauzi összeállítója a premontreiek rendjét ,,az bódogazzon zerzetének" nevezi.

43 A rend apácáit pedig ugyancsak XVI. századi szóhasználattal élve ,,Bódog ázzon leaninak" mondja.

44 Tény az is, hogy a mintegy negyvenre tehető magyarországi premontrei monostor megállapítható patrociniumai között a legnagyobb számmal Mária szerepel. De ezenfelül az ún. jaszói I,iber Collectaneus-ban levő fogadalmi formula szerint még a más patrociniumú monostoroknál is az első helyen szerepel Mária: ,,. . . trado meipsum ecclesie sancte marie et sancti iohannis baptiste . . ,"

45 A királyi indoklásnak e része tehát bizonyosan nem csak kancelláriai szóvirág. Ami a csútmonostori alapítólevélben a „beatique eustachij" betoldás értékét és értelmét illeti, már fentebb — ahol a patrocinium vonatkozásait tárgyaltuk — megfelelő magyarázattal szolgáltunk. De mit gondoljunk a másik okról: ,,caritatis operibus . . . plus ceteris habundare ..." Azaz, hogy a premontreiek másoknál inkább bővelkednek a „szeretet művelkedeteiben". E kegyes megállapítás túlságosan is általánosan hangzik ahhoz, hogy konkrét gondolathoz közel engedne jutni. Bizonyos, hogy kezdetben a nem kis létszámú konvent a legtöbb királyi monostortól eltérően hiteshelyi tevékenységet nem végzett. Ezt még érthetővé teszi, hogy a monostor-sziget bizonyos évszakokban, áradás, jégzajlás idején nehezen megközelíthető. Bizonytalan az is, hogy volt-e kolostori iskolája. Ennek működését eddigi tapasztalataink szerint csak a hiteshelyi tevékenységen keresztül tudnánk valószínűsíteni. A két király kijelentéseinek értelmezésére az marad, hogy e késő Árpádkori premontreiek egy, még rendjük legkezdeteire visszanyúló hagyomány folytatói voltak. Ez a hospitalitas volt.

46 A középkornak legáltalánosabban értelmezhető szociális intézménye egyszerre jelentett utasoknak szálláshelyet, kórházat, szegényházat és aggok menhelyét. És valóban, a magyar premontrei monostorok közül többet találunk középkori és mai közlekedési csomópontokban: Hatvan, Csorna, Tűrje, Zsámbék, Ipolyság, Váradhegyfok, vagy átkelőhelyeknél: Nyulak szigete, Jánoshida, Mórichida, Bény. Középkori úthálózatunknak, közlekedési viszonyainknak, s a vízi közlekedés történetének a mainál pontosabb, részletesebb ismerete hozzásegíthetne, hogy az említett feltevés realitását biztosan elbíráljuk. De ha a királyi kijelentés ténybeli alapját keressük, leginkább a most előadott okra gondolhatunk. A király 1252-ben állította ki a turóci premontrei monostor alapítólevelét. És éppen Turőcról nyerte a Csúti-sziget új prépostsága is első lakóit. Ebből a tényből a rendi szokás szerint az következett, hogy a leszármazás jogán (filiationis iure) Csút Turócnak volt alárendelve. Igaz, hogy — mint alább látni fogjuk — az alapítólevélben anyamonostorként az egész rend főapátsága, Prémontré szerepel. S ha ez valóban a király eredeti kívánsága volt, és nem csupán esetleges kancelláriai tévedés, közvetve 15