Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez = Zur Geschichte der königlichen Burgkapelle und des St. Sigismund-Kollegiatstiftes zu Buda 109-151

a liturgikus feladatok ellátása mellett, udvari hiteleshelyként működve, ispánja okleveleit, valamennyi címének a feltüntetésével, a saját nevében adta ki. A XI. és XII. században a királyi oklevéladás kialakításában működött közre. III. Béla korában azonban a capellából nálunk is kivált a körvonalaiban többé-kevésbé már hivatalszerű intézménynek tekinthető királyi kancellária, ezért az udvari írásbeliség terén eddig betöltött szerepe elhomályosul.

146 Működésében több korszakot különböztethetünk meg.

147 Az első III. Béla uralkodásának a közepe tájáig tart. Ekkor a királyi kápolna feje a királyi oklevelek megpecsételését végzi, a királyi pecsétet őrzi, néha pedig az oklevélbe foglalt jogi cselekmény tanúi között is szerepel. Neve a XI. században (valószínűleg) „archicapellanus" vagy ,,summus capellanus,"

148 munkatársai pedig a capellanusok. Számuk I. I^ászló korában tízre tehető.

149 A XII. század közepe óta találkozunk a capella regia „presidens"-ével, comesével, magisterével. III. Béla korában a két utóbbi elnevezés váltakozva fordul elő. A királyi kancellária kialakulása utáni időben a kápolna papjait okleveleink már ritkábban említik, mert a káplánok tevékenysége az udvari liturgikus feladatok ellátására korlátozódik. A királyi kápolna ispánjai most a királyi gyűrűspecsét őrzését veszik át, s a vele megpecsételt királyi oklevelek kiállítása körül vállalnak szerepet. A XIII. század hatvanas éveiben a nótárius specialis, nótárius secretarius, néha pedig az apocrisiarius cím kapcsolódik a királyi kápolnaispán nevéhez, azonban a gyűrűspecséttel megerősített királyi oklevelek kibocsátása körül betöltött ezen újabb tevékenysége ebből a „titkos jegyzői" minőségéből (és nem a kápolnaispáni tisztéből) származik; a királyi kápolnaispáni oklevéladásnak eddig ismert legrégibb (1285) terméke ugyanis a királyi káplánok testületéhez és nem a királyi kápolnaispán személyéhez fűződik.

150 A XIV. század elején a secretarius nótárius tiszte elválik a királyi kápolnaispánságtól, s az utóbbinak a vezetője ezután mintegy 125 évig megszakítás nélkül irányítja az intézménynek a káplánok által elkezdett újabb írásbeli munkáját. 1374 végéig a saját nevében, de királyi pecsét alatt kelnek oklevelei. Egyházi állását tekintve eleinte prépost, később püspök, címe pedig a húszas évek óta a comes capellae regiae mellett „secretarius cancellarius".

151 Oklevelei bevallásokra s a király vagy más bírák parancsleveleire adott jelentésekre oszlanak. Találunk köztük ügyvédvalló okleveleket, idézést, tanúkihallgatást és nyomozást elrendelő mandátumokra adott jelentéseket, eskü letételéről szóló bizonyságleveleket, peregyezségi iratokat, választott bírák kijelölésére vonatkozó és döntéseikről szóló okleveleket, valamint perköltségekről kiállított vagy egyéb tárgyú kötelezvényeket; a bevallások csoportjában: adásvételi, ajándékozó, adományozási stb. szerződéseket és oklevélátírásokat. Határmegállapításoknál és birtokba való beiktatásoknál is tanúskodtak a kápolnaispánok vagy megbízottaik,

152 de inkább csak kivételes esetekben, mert — úgy látszik — erre, régi szokás alapján, a szomszédos hiteleshelyek tartottak igényt. Külső kiküldetésekben is inkább más udvari hivatalok emberei vesznek részt mint a kápolna testimoniumai. A kirá126