Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez = Zur Geschichte der königlichen Burgkapelle und des St. Sigismund-Kollegiatstiftes zu Buda 109-151

nek egy központban való állandósulása után hasonló a szerepe a curiális kápolnák esetében, s bizonyíthatóan ez a helyzet Zsigmond korában is. 1430. jan. 21-én például „kápolnáink ispánjáról" (capellarum nostrarum regalium comes-éről) emlékezik meg a király,

95 1436-ban pedig, egy 1431. okt. 18-án kelt írásáról szólva azt mondja, hogy az oklevél kápolnáinak Budán működő ispánja által őrzött pecsétjével (mediocri sigillo nostro, quod. . . apud comitem capellarum nostrarum Budensem. . . habebatur) volt megerősítve.

86 Ebben az értelemben tehát még a visegrádi vagy a temesvári királyi kápolna is ide sorozható. Az idézett 1436-i oklevél azonban olyan olvasást is megenged, hogy a pecsét a király budai kápolnáinak az ispánjánál volt őrizetben.

97 S amikor az oklevelek a capella birtokaival foglalkoznak, akkor is az intézményt jelenti ez a szó és nem az épületet. A központ, a törzskápolna azonban mindig a curiális kápolna, s aligha tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy az 1410-ben alapított prépostsági kápolna kanonoki stallumaiban elsősorban a régi udvari kápolna capellanusai részesültek;

98 a teljes szeparáció pedig csak a kápolnaispánság intézményének a feloszlatása után következett be. Ezóta kezd önálló életet élni a királyi palotakápolna és a Szent Zsigmond-prépostság. * A budai királyi várkápolna romjait a felszabadulás után végzett ásatásai során Gerevich L. tárta fel, építési idejét pedig régészeti és művészettörténeti vonatkozásai alapján Nagy Lajos uralkodásának az utolsó éveire tette.

99 Az általunk bemutatott források ezt az időt pontos határok közé szűkítik. Meg kell jegyeznünk, hogy a XV. század végéig terjedő időben nem találtunk több olyan adatot, amely kápolnánk titulusát közölné. Ez a helyzet a visegrádi kápolna esetében is: az oklevelek következetesen ezt is egyszerűen csak „capella regia"-nak mondják. így 1329. szept. 4-én Pál országbíró András fehérvári prépostot „in capella regia, coram comité capelle nostre" leteendő esküre bocsátja. Oklevele hátlapján pedig ezt olvassuk: „ . . . super deponendo iuramento in capella regia".

100 1343. ápr. 12-én az országbíró megint „in capella regia, coram comité capelle" bocsát valakit esküre.

101 Formulája tehát 1343-ban is a régi.

102 A királyi kápolna ispánja szintén csupán csak a kápolna comesének mondja magát védszentjének a megnevezése nélkül,

103 s a király is csak kápolnája corneséről emlékezik meg, ha oklevelét azzal a pecsétjével erősítteti meg, melyet a kápolnaispánság használatára rendelt,

104 vagy ha kápolnaispánjának az okleveleire hivatkozik.

105 Érdekes, hogy az adásvételi szerződésekben, elkülönültsége miatt, de azért sem találkozunk a királyi kápolnával, mert a királyi udvarban (akár Visegrádon, akár Budán) sohasem adnak el telket vagy házat, melynek fekvését e kápolnához viszonyítva kellene meghatározni. Más a helyzet a város belsejében. Budán például, ha egy házról azt olvassuk, hogy valamelyik templom szomszédságában áll, mindig megadják a templom védszentjét is, mert nélküle a helymeghatározásnak nem volna értelme.

106 A királyi kápolna, tehát mindig csak titulus nélküli „capella regia"-ként szerepel, mert 12J