Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez = Zur Geschichte der königlichen Burgkapelle und des St. Sigismund-Kollegiatstiftes zu Buda 109-151

szomszédságában.

71 Hasonlóképpen (a rajta levő épületekkel együtt) házhelyet kap a királytól 1365. febr. 4-én (Miklósnak, a királyi titkospecsét őrének a háza mellett) kedvelt és hűséges építőmestere,

72 János kőfaragó azon érdemei jutalmául, amelyeket — in arte sua mechanica, in constructione domorum nostrarum lapidearum ac aliorum negotiorum nostrorum sibi commissorum céleri et fideli expeditione — szerzett.

73 A hetvenes években 3000 aranyforintért már el is adja a királynak (a telkén időközben felépített?) kőházát, melyet azután Lajos 1374. nov. 30-án,

74 István zágrábi püspöknek és általa unokatestvéreinek adományozott.

75 Budavári építészi működése kezdetének az eddiginél pontosabb meghatározásához hasznos támpontot nyújt az a jelző (ventrosus, pocakos), melyet Buda város tanácsa ragasztott nevéhez 1374. dec. 15-én kiadott oklevelében.

76 Ugyanis arra következtethetünk belőle, hogy akkoriban már korosabb és tekintélyes polgára volt a városnak, murator-i delelője tehát a XIV. század hatodik évtizedénél korábban kereshető és keresendő. E következtetésünket fényesen igazolja István szepesi és sárosi hercegnek Budán, 1352. jan. 16-án tárnok- és ajtónálló mesteréhez s egyben udvarbírájához és szepesi várnagyához, Kubly Miklóshoz intézett az a parancslevele, amely a herceg oklevélkiállítási rendeletének kancelláriájával való közvetítőjeként Jánosunkat nevezi meg ebben a félreérthetetlen formában: „Commissio domini ducis propria et relatio Iohannis I,apicide'\

77 Mivel pedig az Anjouk oklevelein az udvari és vidéki főtisztviselők (nádor, országbíró, tárnokmester, erdélyi vajda, titkos kancellár, királyi kápolnaispán, megyei ispánok stb.) mellett a környezetükhöz tartozó személyek, mint például az udvari apródok és a királynak különösebb állásban nem levő bennfentes emberei is szerepelnek relatorokként,

78 János L,apicida-nak István herceg oklevelén ilyetén szereplése arra vall, hogy akkoriban urának már nem csupán építésze, hanem bizalmi embere is volt, akit a kormányzati ügyek titkaiba is be lehetett avatni. Tekintve, hogy az ilyen kapcsolat kiépítéséhez — a vonzó egyéniség mellett — eredményekkel igazolt tudás és idő szükséges, joggal feltehetjük, hogy János mester már a XIV. század negyvenes éveinek közepe táján kerülhetett az Anjouk udvarába, és kaphatott megbízatást a budavári építkezésekkel kapcsolatban. Ami pedig a második kérdést illeti, az igenlő válasz Erzsébetnek következetes, gyors és építkezéseivel kapcsolatban mindig reálisnak mutatkozó cselekvésmódjából következik. E vonatkozásban több, az 1366-ihoz hasonló tárgyú supplicatiója tanúskodik. így: 1347. jan. 25-én titkára, Albert, a három magyar király ünnepére búcsút kér a királyné Terebes falujában Krisztus teste tiszteletére építtetett templom látogatói részére.

79 Az óbudai Szűz Máriaprépostsági templom részére maga négy ízben is folyamodik búcsúért. 1348. jún. 19-én azt írja róla, hogy maga építtette, s annyi évi búcsút kér részére, ahány püspök vesz majd részt felszentelése ünnepén.

80 1349. márc. 14-én azt kéri a pápától, hogy felszentelése napján teljes búcsúban részesítse az ünneplő híveket.

81 1349. márc. 22-én azt jelenti, hogy építését már befejezte (construi fecit et compleri), s búcsút kér 118