Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez = Zur Geschichte der königlichen Burgkapelle und des St. Sigismund-Kollegiatstiftes zu Buda 109-151

hogy maga a rend nem szolgáltathatott erre okot, többek között például a confraternitásukba való felvételekkel,

23 ami, ha lelki síkon történt is, jelentős anyagi haszonnal járt, s ezért a másik félben, ha mást nem, legalább féltékenységet, gyanakvást és irigységet keltett. Eszközeiknek egyik jele például Zsigmondtól 1425. szept. 8-án kapott az a privilégiumuk is, hogy bármely nemes és báró, vagy minden rendű és rangú magyar ember akár adomány, akár pedig végrendelkezés formájában az országban bárhol fekvő birtokát, falvait, művelt és művelés alatt nem álló földjét, erdejét, rétjét, vizeit, halastavait, szőleit és bármiféle más birtokjogát rájuk ruházhatja, ők pedig ezeket az adományokat vagy hagyatékokat elfogadhatják és háborítatlanul birtokolhatják.

24 Mivel a hagyatéki perekben a középkorban az egyházi bíróságok ítélkeztek, V. Márton pápánál a pálosok kieszközölték, hogy az ellenfélnek kedvező minden korábbi jogszabályt hatálytalanítva — védelmükkel, a pereikben való jogszolgáltatással s a javukra hozott ítéleteknek akár világi karhatalommal való végrehajtásával is az esztergomi érseket s a zágrábi és erdélyi püspököket bízza meg

25 —, a számukra minden esetben a lehető legkedvezőbb ítélet biztosítására pedig, 1418 tavaszán, a legfelsőbb egyházi bírósággal, a Rota-val bírói döntvény formájában foglaltatták írásba előjogaikat.

26 A pálos kiváltságoknak ez a rotai declaratiója végső elemzésben azonos az esztergomi érsek 1399-i határozatával, csak finomabban van részletezve és szabatosabban indokolt formában tálalva. E döntvény azonban önmagában szintén nem lehetett hatékony. Meg kellett még ismertetni a nagy nyilvánossággal, és át kellett ültetni a gyakorlatba. Kihirdetése valószínűleg többször és több helyen történt. Eddig négy esetben találkoztunk vele. Az első, röviddel kibocsátása után, 1418. júl. 4-én történt.

27 Egri János fráter, a Buda melletti Nándor-hegyi Szent Iyőrinc vértanúról nevezett monostor vikáriusának, Péter generálisnak a procuratora kérte, Csehi János közjegyző pedig a bemutatott írást hiteles oklevélbe foglalta s a jelzett napon, a budai vár királyi curiájának a Boldogságos Szűz tiszteletére emelt kápolnájában, a kari mise órájában (de. 10 óra körül) hirdette ki

28 a ,,tiszteletre méltó és tekintetes férfiaknak (és) uraknak: Jánosnak, a királyi felség említett kápolnája alispánjának, Barnabás (olvasó)kanonoknak, a királyi felségnek a perlekedők ügyeiben használt pecsétje őrének, Szirmai Péter őrkanonoknak és János beregszászi plébánosnak, a királyi felség többször említett kápolnája javadalmas kanonokjainak, valamint sok más hitelt érdemlő s ebből az alkalomból külön felkért tanúknak a jelenlétében."

29 Második (ismert) kihirdetése egy évvel később, 1419. jún. 3-án,

30 „a zsolozsma tertiájának az órájában vagy körülbelül akkortájt,"

31 a Boldogságos Szűz Mária (tiszteletére) emelt budai várbeli plébániatemplomban

32 történt. Szikszói Iyőrinc pálos szerzetes generálisának, Péternek s konventjének az ügyvivője kérte ugyancsak Csehi János fia János közjegyzőtől, aki a kihirdetést az előző évihez hasonló módon haj112