Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Kubinyi András: Népmozgalmak Budapesten a feudalizmus korában = Narodnye dviženiâ v Budapešte v epohu feodalizma 7-15

A céhlegények rögtön a forradalom győzelme után felléptek a: céhek eltörlésének követelésével. Március—áprilisban sorra követelik a különböző céhekhez tartozó legények a céhrendszer eltörlését. Sorozatos sztrájkokkal próbáltak nyomatékot szerezni követeléseiknek. Vezetőjük egy Kecskés Ede nevű ügyvéd volt. A kormánynak és a céhmestereknek a mozgalom elnyomására különleges módszerekről kellett gondoskodniuk. Sikerült is a mozgalmat kettészakítani. Felhasználták Glembay Károly ipariskolai tanárt, aki szintén fellépett a céhrendszer eltörlésének követelésével, de azt forradalmi út helyett kérvényezéssel próbálta elérni. így a mozgalom kettészakadt, és ez módot nyújtott a hatóságoknak a rend helyreállítására. Ugyancsak a forradalmi mozgalmaktól való elterelés célját szolgálta a céhmesterek által kiprovokált zsidóellenes uszítás. A még fél lábbal a feudalizmus talaján álló, önálló kismesteri létről álmodozó céhlegények mozgalmánál sokkal eredményesebb volt az öntudatos, igazi munkások mozgalma. A nyomdászok április végén kezdett és Táncsics által is támogatott béremelő mozgalma győzelemmel járt. Amikor május 12-én kijelentették, hogy ha követeléseiket nem teljesítik, május 15-én beszüntetik a munkát, a kormány közbelépett, és így megszületett az első kollektív szerződés. JEGYZETEK Budapest középkori történetére nézve még ma is a legfontosabb irodalom: Salamon F., Budapest története. Bp. 1885, II—

III. köt. Bár sok tekintetben elavult, mégis a benne feldolgozott anyag gazdagsága miatt ma is használható. Ahol külön nem említünk forrást, ott Salamon művét használtuk fel. Kurszán várára: Gyövffy Gy., Kurszán és Kurszán vára, Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp. 1959. — A pápa kiátkozásának időpontja nincs az irodalomban kellőképpen megállapítva. Salamon i. m. II. köt. 285. old. 2. jegyzet 1302-re teszi, mivel a pápai legátus akkor adta ki a budaiak egyházi tilalom alá vetésére a rendeletet, ami viszont kiváltója lett a budaiak pápaellenes fellépésének. Az esemény legrészletesebb leírását a Képes Krónika nyújtja (Szentpétery I., Scriptores rerum Hungaricarum. Bp. 1937,

1. köt. 481). A krónika előadja, hogy amikor Vencel cseh király eljött fiáért, Vencel magyar királyért, és azt hazavitte Csehországba, fogságba vetette Verner fia László budai rektort, és azt is magával hurcolta. Ennek elmondása után ismerteti a pápa kiátkozásának esetét. Ezek szerint a kiátkozásnak a gyermek Vencel távozása után kellett megtörténnie. Maga a forrás még azzal is alátámasztja ezt, hogy elmondja, miszerint az esemény idején Peturmann kormányozta Budát, akit viszont Vencel a fogságba vetett László rektor helyébe nevezett ki. Vencel távozásának idejét pontosan ismerjük, 1304 augusztusában vitte haza atyja (Sebestyén B., A magyar királyok tartózkodási helyei. Bp. é. n. 31). így tehát a pápát csak ez után az időpont után átkozhatták ki. Ezt egyéb adatok is alátámasztják. Amikor az udvardi zsinat újból kiátkozza a budaiakat 1307-ben, név szerint említi Peturmannt egy társával, mint akik arra kényszerítik a budaiakat, hogy skLzmatikus papok miséit hallgassak (Knauz, Monumenta ecclesie Strigoniensis. II. köt. Strigonii 1882, 573). Véleményünk szerint Vencel 1304. évi távozása előtt a budaiak forradalmi cselekedete el sem képzelhető. Vencel 1301 és 1304 között zömében Budán tartózkodott, kíséretében voltak püspökök, tehát nem valószínű, hogy a budaiak a királyi vár szomszédságában ki merték volna átkozni a pápát és a magyar püspöki kart. Azonban az esemény nem történhetett sokkal 14