Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: Bastian, F.–Wideman, J.: Regensburger Urkundenbuch. Urkunden der Stadt, 1351-1378. II. köt. Monumenta Boica 54. München, 1956. 654-655

oklevélírók ismertetése következik, főként a legnagyobb anyaggal szereplő ágostonos prépostság (Bergerkloster) és a lovagház scribainak tevékenységét vizsgálja, igen gondos paleográfiai és filológiai elemzéssel. Itt legfeljebb annyit lehetne kifogásolni, hogy a dictatus vizsgálatánál seribánként túl nagy önállóságot tételez fel és keveset enged a formulárék befolyásának. Az oklevél-szövegközléseknél, mint a regestázásnál is, a Németországban immár hagyományosan kötelező Monumenta-előírásokhoz tartja magát. A pecsétek leírása a várgrófok, a prépostság (Bergerkloster), a német lovagrendi ház, a ferencesek, a Magdolna-kolostor és a város pecsétéinek történetével ismertet meg. B tekintetben a részletesebb tájékozódást még három tábla is megkönnyíti és szemléletesebbé teszi. Igen részletes hely- és személynévmutató, glossarium és 17 oklevélírásminta-tábla teszi még teljesebbé és értékesebbé a tartalmilag igen érdekes, módszerben és színvonalban követendő Urkundenbuchot. Mezey László Bastian, F. (+) — Wideman, J.: Regensburger Urkundenbuch. Urkunden der Stadt 1351—1378. II. köt. Monumenta Boica 54. C. H. Beck'sehe Verlagsbuchhandlung. München 1956, X + 663 old. A magyar szempontból fontos regensburgi oklevelek második kötetének összeállítására a Bajor Akadémia történeti bizottsága még az első világháború előtt adott megbízatást az 1943-ban elhunyt Franz Bastian kiváló gazdaságtörténésznek. Bastian a kéziratot 1930-ban zárta le, kiadására azonban csak 1945 után kerülhetett sor, amikor az anyag felülvizsgálata során megállapítást nyert, hogy akivonatok nem mindig ragaszkodtak az oklevelek eredeti szövegéhez, s ezért Wideman a kötetet átdolgozta. A megjelent kötet az 1351 és 1378 (IV. Károly császár halála) közötti időszakot öleli fel, s a tervek szerint egy az 1379 és 1400 közti okleveleket tartalmazó kötet fogja a sorozatot lezárni, ugyanebben a kötetben fogják folytatni a pecsétek ábráinak közlését is. A most ismertetendő kötet 1225 oklevél-kivonaton, illetve teljes oklevélszövegen kívül egy I/eibgeding-kötetet, valamint az ún. Gelbes Stadtbuch feljegyzéseinek kivonatát közli. Az oklevelek közlése a kötetben nem egységes. A fontosabb okleveleket teljes szövegükben találjuk meg, az ilyen szövegközléseket a feloldott keltezés és egy egészen rövid, egysoros kivonat vezeti be, a közölt szöveget egy ugyancsak egészen rövidre fogott, az oklevél eredeti voltát, lelőhelyét és a pecsétek leírását tartalmazó legenda zárja le. A formulas részek sokszor még ilyenkor is kimaradnak az oklevél szövegéből. Az anyag egy részét a szerzők kötetlen formájú, az eredeti oklevélszövegrészeket idézőjelben közlő regesztákban dolgozták fel. így közlik pl. a regensburgi polgárok végrendeletét is. A regeszták célja nem az oklevelek diplomatikai formájának visszaadása, hanem az oklevelekben levő tények rögzítése. Ha pl. ugyanarról a tényről több oklevél vagy oklevél és fel654