Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

76 Uo. 78. 77 Uo. 80. "Uo. 82. 79 Darvasy M„ Középkori városaink címereinek eredete és fejlődése. Palaestra Calasantiana 39. Bp. 1942, 38. 80 Századok II (1868) 159. 81 Huszár L., Mátyás pénzei. Mátyás király Emlékkönyv. I. köt. 554—557. 82 Darvasy i. m. 39—41. 83 5. Rietschel, Markt und Stadt in ihrem rechtlichen Verhältnis. Leipzig 1897, 47. 84 Pleidell, Első fej. 12. — Mályusz E., A mezővárosi fejlődés. Tanulmányok ,a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk. Székely Gy. Bp. 1953 (a továbbiakban: Mályusz, A mezővárosi feji.), 128. ssPRT X. 493. 88 Pauler Gy., A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Bp. 1901, 140. 87 László III. 11. te. 88 Uo. és László II. 7. te. 89 Kumorovitz B. L., A Kálmán kori „Chartula sigillata". Turul LVII—LX (1944—46) 29—33. 90 Kálmán 82. te. 91 Kálmán 25. te. 92 Lásd az előző jegyzetben idézett törvénycikket. A győri vámtarifa elemzésnél Domanovszky azokat a tételeket tekinti a legrégebbieknek, amelyeknél az ispán részesedése a vám egyharmada (Harmincad. 27). 93 Fejérpataky i. m. 33—34. 94 Rietschel i. m. 8—31. 95 Anonymusnak Tas vásáráról (cap. 21; SRHI. 63) szóló tudósítása alapján valószínűnek kell tartanunk, hogy a vásárregále kialakulása előtt is keletkeztek vásárhelyek. 96 Magyar Gazdaságtörténeti Szemle III (1895) 286. 97 Domanovszky, Harmincad. 29. 98 PRT X. 493. — Sopron vm. okit. I. 1, 9. 99 Fejérpataky i. m. 44. íoo AUO XI. 48. — Szp. 136: „quod pie memorie páter meus rex Geysa de tributo fori Nitriensis ducentas pensas . . . hospitali domui eiusdem loci . . . contulerat. Postmodum ego . . . tertiam partem tnbuti pontis Narhid et pontis, qui est versius Zobor et thelonei de Turz annexa est cum bilotis, forensibus, quorum maior est Nitriensis, qui et pro se et pro aliis respondere-tenetur, eidem ecclesie ex integro concessi: ut ubicunque comiti vel comitisse vel curiali comiti vel cuicunque qualecunque tributum quandocumque in memoratis locis colligitur, predicta pars tertia ab nomine epicopi integre aeeipiatur". Az idézett szöveg ugyan nem teljesen világos, néhány tény azonban kétségtelennek látszik, éspedig: 1. Nyitrán volt vásárvám, ebből a jövedelemből Géza király 200 pensât utalványozott; 2. Azokat a tiszteket, akik a vásárvámot szedték, billogosnak nevezték, nyilván azért, mert Kálmán király törvénye (82. te.) értelmében bélyegükkel látták el a megvámolt árut. — Itt tehát a nomenclatura fejlődése a következő: thelonearius (I. László II. 7; Kálmán 82. te.) — tributarius (Kálmán 82. te.) — billochus vagy billochus forensis (1183; továbbá az alább, 103. sz. jegyzetben idézendő oklevelekben). Nincs kizárva azonban, hogy a billochus forensis nem vámos, hanem a vásári bíró. — Ugyancsak kérdéses marad, hogy Nyárhídon csak út- vagy útés vásárvámról van-e szó. A magunk részéről hajlandók vagyunk feltételezni, hogy a tributum pontis kifejezésen nemcsak út-, hanem vásárvámot is kell értenünk, mert különben mit keresne ott a billochus forensis? Ha feltételezésünk helyes, akkor itt már a vásártartó helyek számának szaporodásával állunk szemben. 1111-ben ugyanis a nyitrai vásárnak még csak egy filiája volt, a darázsi (Fejérpataky i. m. 44), a nyárhidiról még nem történik említés. 101 Sopron vm. okit. I. 4; Szp. 191: „Preterea forum in villa Meinhart et aliud forum in villa Michsa cum tributo, sicut hactenus eos possidere concessimus". 87