Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

lipcsén és Hibén. Nyilvánvaló, hogy a tized behajtásához szükséges brachium secularét ilyen esetekben a város vezetősége szolgáltatta, sőt maga vette át a tized behajtását, amint azt a soproni fennmaradt tizedlajstromok bizonyítják, s ezzel a város zárt egysége egyházi-gazdasági téren is biztosítva volt. Az egyházi tizedgazdálkodás terén régebben kialakult helyzet a libera décima bevezetését is megakadályozhatta. így pl. a nagyszombati egyház tizedeit az érsek már 1212-ben a káptalannak adományozta, aminek következtében az 1238. évi városprivilégium nem tehetett egyebet, minthogy a szabad plébánosválasztást biztosította a polgárok részére.

339 A polgárság persze ezen a téren is megtalálhatta a törekvései érvényesítéséhez vezető utat. Az egyházi tizedgazdálkodás erre bőséges alkalmat is nyújtott, a tizedek bérlete formájában. A pénzgazdálkodásra való áttérés korában lehetőség nyílott arra is, hogy a városok tizedüket egy átalány összegben állapítsák meg, s ezt készpénzben fizessék ki. Ezt az utat járta nemcsak Nagyszombat, hanem Kassa, Bártfa és Eperjes is.

340 Amit a király nem biztosíthatott, azt a polgárság anyagi áldozattal szerezte meg. Az intézkedések egy része — különösen a soproni és kőszegi kiváltságlevélé — a tizedszedésnél felmerülő visszaélések ellen igyekezett biztosítani a polgárságot, amikor elrendelte, hogy a tizedet csak természetben, vagy — bortized esetén — csak a must árán szabad behajtani. Kőszeg lakóit a király a sertéstized alól is felmentette.

341 * A gazdasági kiváltságok tárgyalásának összefoglalásában bizonyos fejlődési folyamatot igyekeztünk felvázolni, az egyházi kiváltságok esetében ezt aligha tehetjük meg. A szabad plébánosválasztás jogán kívül tulajdonképpen semmi olyan kiváltsággal nem találkozunk, amely feltétlenül a városi jelleghez tartozott volna. Tulajdonképpen ugyanazzal a jelenséggel állunk szemben, amellyel már az úrbéri kötelezettségek tárgyalásánál találkoztunk: a király átengedte a város területén fekvő kegyúri jogát a polgárok egyetemének. Úgy engedte át, ahogyan azt sajátmaga is birtokolta a várossá emelés előtt. Ha a templom ftarochia exempta volt, akkor az is maradt, ha a plébános maga szedte a tizedet, akkor ezt továbbra is megtehette. A király intézkedése ezen az állapoton csak az ország északi részén változtatott, ahol az egyházi viszonyok még nem merevedtek meg olyan nagy mértékben, mint az ország belsejében. Ha most a királyi kiváltságlevelekről azt állítjuk, hogy intézkedéseik egyházi téren nem mutatnak fejlődést, akkor rá kell mutatnunk arra is, hogy a polgárság törekvése évszázadokon át ugyancsak változatlan, de annál határozottabb volt. A polgárság — amennyire ezt a középkori viszonyok egyáltalán megengedték — igyekezett az egyházi szervezeten is úrrá lenni. A szabad plébánosválasztás volt az egyik fegyvere. A másik az anyagi áldozat, amellyel egyrészt a főesperesi hatáskör alóli felmentést -elérte, másrészt a tizedet vagy a maga számára szerezte meg, vagy legalábbis egy összegben váltotta meg. A főesperesi hatáskör a főesperest és officialisait, a tized megszerzése vagy bérlete a tizedszedőket tartotta 77