Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

mentés mértéke azonban kisebb is lehetett, ebben az esetben a plébánia csak a főesperes alól mentesült, de a megyéspüspök hatásköre alól nem. Az első csoportba tartozó és a következőkben — jobb híján — exempta parochiának nevezett egyházak névsorát több egymást követő pápai bulla, az esztergomi káptalan 1396. évi visitatiója és végül az esztergomi érsekség XV. század végi számadáskönyve tartotta fenn. A Gárdonyi által is idézett pápai bullák és esztergomi visitatio névsorával szemben a számadásoknak megvan az az előnyük, hogy a tényleges helyzetet tükrözik vissza, s nem a követelményt.

332 Ebből a jegyzékből kiderül, hogy az érsek alá tartozó plébániák között ugyan városi plébániákat is találunk (Beregszász, Sárospatak stb.), de több olyan helység is szerepel, amely sohasem lett város. Ugyanakkor hiányzik a jegyzékekből olyan jelentős városunk, mint Korpona, Nagyszombat vagy Besztercebánya. Ezeknek a jelenségeknek hatása alatt csak azt az eredményt szűrhetjük le, hogy az exempta parochia és a városi kiváltság között nincsen kapcsolat. A pápai bullákba foglalt exempta parochiák fejlődésének alapja nem a városi kiváltság volt, hanem valami más. Jankovich Miklós tanulmánya bebizonyította, hogy egy részük kétségtelenül azért kapta meg a kivételezettségét, mert eredetileg királyi kápolna volt, vagy a király magánbirtokán feküdt.

333 Városaink közül királyi kápolna eredete volt a budai Mária-templomnak, Patak, Sátoraljaújhely, Beregszász és Szöllős pedig királyi magánbirtokon keletkeztek. A sátoraljaújhelyi, beregszászi és szöllősi privilégiumok tanúsága szerint a király ilyen esetekben is engedélyezte a szabad plébánosválasztást, tehát átengedte a kegyúri jogok gyakorlását, ez azonban nem változtatott a plébánia kivételes helyzetén, az továbbra is parochia exempta maradt.

334 A mai nyugat-szlovákiai egyházi szervezet fejlődésének vizsgálata során arra az eredményre jutottunk, hogy a XIII. században kialakult városi plébániák kiváltsága a szabad plébánosválasztás, a f őesperesi hatáskör alóli felmentés és a libera décima volt.

335 A városi privilégiumok vizsgálata azonban ennek az eredménynek bizonyos fokú módosítására késztet bennünket. A szabad plébánosválasztás ugyan — egy-két püspöki és káptalani székhely kivételével — valóban általános jelenség középkori városainkban, de a főesperes alóli felmentés nem a városi jelleg következménye volt, hanem a polgárság törekvésének eredménye. Kassa fejlődése bizonyítja, hogy a városok ugyan igyekeztek felmenteni plébániájukat a főesperes hatásköre alól, de ezt az eredményt nem a királytól nyert kiváltságlevél, hanem az egyházi szervekkel történő megegyezés során keresték. Kassa polgárai korán megszerezhették a kegyúri jogot, talán még 1249 előtt. Plébániájuk azonban változatlanul főesperesi hatáskör alá esett, s csak 1290-ben sikerült András egri püspöktől olyan privilégiumot kieszközölni, amely felmentette a plébánost a főesperes hatásköre alól és felhatalmazta a Kassán felmerülő egyházi perek eldöntésével.

336 A kassaiak azzal indokolták kérésüket, hogy a főesperes sokszor veti őket interdictum alá, s a városban erőszakos halállal elhalt egyének után egy-egy márkát követel. A polgárok kérésének tehát elsősorban gazdasági oka 7 S