Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Ocserki isztorii Leningrada. Izdatelsztvo Akademii Nauk SzSzSzR. Moszkva, Leningrad I. köt. 1955, II. köt. 1957, III. köt. 1956. 686-688

A második a jobbágyreformtól a XX. század fordulójáig terjed. Végül a harmadik korszak a XX. század első 17 évét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat közvetlenül megelőző másfél évtizedet öleli fel. A három kötet határai ezekkel a periódus-határokkal esnek egybe: a mához közeledve, egyre rövidebb időszakot tárgyalnak, de egyre részletesebben. A negyedik kötet, amely időközben bizonyára megjelent, de e sorok írásakor nálunk még nem áll az olvasók rendelkezésére, a szocialista korszak Leningrádját mutatja be. Az első kötet először is a város fejlődését döntően befolyásoló földrajzi környezetet ismerteti, a 250 évvel ezelőtti morfológiai és néprajzi miliőt, ahol I. Péter cár, dacolva a természet erőivel, várost alapított. A város valóságosan ablakká lett Nyugat és a tenger felé, a bővizű, bár nem hosszú Nyeva delta-torkolatában. Mintegy 100 kisebb-nagyobb szigetre épült, amelyeket többszáz híd kapcsol egybe. A város magva a Péter—Pál-erőd, amely a XVIII. század legelső éveiben épült fel a Nyeva egyik szigetén, hogy az orosz földön hódítani akaró svédek elleni bástya legyen. Az Északi Háború idején valóban erődszerepe volt, bár tulajdonképp sem a svédek, sem más ellenség soha nem ostromolta. Hamarosan elsőrendű politikai börtönné vált és az is maradt századunk második évtizedéig, a forradalomig. Az erőd és a város első fontos épületeinek építését vázolja a mű, majd tárgyalja a város gazdasági életét, a lakosság összetételét és társadalmi rétegződését. Megismertet ezután a város igazgatásával, gazdálkodásával, és nem utolsósorban építészetével. Bnnek a kérdésnek, úgy gondoljuk, különös jelentősége van, hiszen Pétervár a legtöbb európai nagyvárostól eltérően egészen újkori, mindössze 250 és egynéhány évvel ezelőtt történt fejedelmi alapítási aktusnak köszöni létét. A város nem ösztönösen és lényegében öntudatlanul nőtt fel, mint az európai kontinens metropolisainak zöme, hanem tervszerűen, mérnöki elképzelések testet öltött termékeként, úgy mint az Újvilág nagyvárosai. Az építészeti fejezet jelentős azért is, mert Pétervár bizonyára egyike volt már a múlt században is a földkerekség legnagyszerűbb városainak, pompás bulvárjaival, fényűző főúri palotáival, gondosan fejlesztett parkjaival. A Nyevszkij Proszpekt egyike a kontinens legreprezentatívabb sugárútjainak, a Nyeva partján álló Téli Palota, az Admiralitás és a Szenátus palotája, az arany kupolás Izsák-székesegyház, mind-mind megérdemlik, hogy alapos leírás és méltó képes ábrázolás ismertesse meg őket az olvasóval. A kulturális vonatkozásokat taglaló fejezet a felvilágosodás igen jelentékeny pétervári vonatkozásairól szól. Hogy csak néhány nálunk is jól ismert nevet említsünk: Puskin, Lermontov, Gogol, Nyekraszov, Glinka életük jelentős részét Pétervárt élték. A második korszakot, a polgárság hegemóniájának jegyében eltelt 40 évet az elsőhöz hasonló kérdésfelvetésekkel tárgyalja a mű. Itt kiegészül még egy nagyon jelentős momentummal, amely mind erőteljesebbé, végül uralkodó jellegűvé válik, amint közeledünk a mai korszakhoz. Ez a momentum a társadalmi mozgalmak jelentkezése, 687