Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Kubinyi András: Vom Mittelalter zur Neuzeit. Zum 65. Geburtstag von Heinrich Sproemberg. Hrsg. von Hellmut Kretschmar. Forschungen zur mittelalterlichen Geschichte. 1. köt. Berlin, 1956. 669-672

126—132. old.) egy XIV. század végi lübecki felkeléssel foglalkozik. Rámutat, hogy ez a városi iparos rétegek mozgalma volt, amelyhez a kereskedők egy része is csatlakozott és a patríciusok uralmának megszüntetését kívánták elérni. Igen érdekes városstatisztikai összefoglaló tanulmány Karlheinz Blaschke munkája (Zur Statistik der sächsischen Städte im 16. Jahrhundert, 133—143. old.). XVI. század közepi összeírások alapján térképet állított össze, amelyen a szászországi városokat és mezővárosokat nagyságuk és városi szervezetük szerint különböző jelekkel tünteti fel. Ezenkívül táblázatokat közöl a szászországi helységek lélekszámáról és a lakosok átlagjövedelméről. A két táblázat első húsz helyén ugyanazokat a városokat találjuk, tehát a lakosságszám és az átlagjövedelem arányban áll egymással. A többinél azonban igen nagy eltérések vannak. Ha összehasonlítjuk a táblázatokban szereplő városok adatait a falvakéval, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a XVI. századi Szászország parasztsága sokkal jobb körülmények között élt a városi polgároknál: ugyanis az egy személyre eső átlagjövedelem nagyobb falun, mint városban. A városokban egy vékony patrícius réteg mellett a lakosság többségét a szegénység alkotta, míg a falvakban még nem következett be nagymértékben a parasztság differenciálódása. A kötet leghosszabb és egyben talán legjelentősebb tanulmányát Willy Flach professzor írta (Grundzüge einer Verfassungsgeschichte der Stadt Weimar. Die Entwicklung einer deutschen Residenzstadt. Mit einer Übersicht über die Kodifikationen der Stadtrechte in Thüringen, 144—239. old.). Mesteri módon mutatja be egy kis thüringiai tartományi főváros városi alkotmányának, szervezetének és jogának változását a X. századtól a XX. századig. Weimar három magból keletkezett: a várból, a Jakobskirche melletti településből és Oberweimar faluból. Maga a város a XIII. század közepén tervszerű alapítás eredményeként jött létre. Saját városjogot nyert, ami valószínűleg a szokásjogból fejlődött ki. Lakosságában érdekes módon nem a kereskedők, hanem az iparosok játszották a vezető szerepet. 1547-től Weimar tartományi székhely lesz, és a lakosság összetételét megváltoztatja a fejedelmi hivatalnoksereg s az udvar számára dolgozó iparosság. Ez még a XIX. századi városra is jellemző. Ugyanakkor azonban elveszti bíráskodási jogát, és szervezetileg a falvakhoz hasonul. A tanulmányhoz csatlakozik Weimar és a többi thüringiai város városjogainak felsorolása is. Gerhard Heitz tanulmánya Gründung, Kapazität und Eigentumsverhältnisse der Chemnitzer Bleiche (1357—1471) (240—277. old,) címen a vászonkészítéssel foglalkozik, a tőkeképződés problémáira is rámutatva. A vászonfehérítő monopólium gazdaságon kívüli kényszere segítségével kialakul egy hivatásos kereskedő réteg. Később azonban lelassul a tőkeakkumuláció, végül a XV. században a termelőerők fejlődése szétfeszíti a már a termelést akadályozó monopólium erejét. Modern témát dolgoz fel Johannes Kalisch (Schlachta, Bourgeoisie und Bauernschaft in der polnischen nationalen Befreiungsbewegung von 1794 bis 1863, 350—370. old.), aki rámutat arra, hogy a részben idegen 671