Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Surányi Bálint: Jankuhn, H.: Der frankisch-friesische Handel zur Ostsee im frühen Mittelalter. Vierteljahrschrift für Social- und Wirtschaftgeschichte. (1953) 41. köt. 2. füz. Jellema, D.: Frisian trade in the dark ages. Speculum XXX (1955) January. 667-669

miatt másoknak ebben a kereskedelemben való részvételének kérdését nyitva hagyja. A kereskedelem ellentételeiként elsősorban a prémet és a rabszolgát valószínűsíti. Behatóan foglalkozik azzal a gotlandi és skandináviai társadalmi háttérrel is, amely a Meroving-kori gazdasági kapcsolatok előfeltételét jelentette. Gotlandon a paraszt-kereskedő rétegben, a svédországi területen pedig a nemzetségi arisztokráciában találja meg a sírleletek tanúsága alapján a bázist. Blemzi a Keleti-tenger finn partjának e korbeli gotlandi, illetve dél-skandináviai típusú leletanyaggal rendelkező telepeit is. Folytatva a Nyugat- és Észak-Európa közötti kereskedelem vizsgálatát, a Karoling időszakról megállapítja, hogy az eleinte ugyancsak megnövekedett intenzitása tekintetében különbözik az előzőtől, de később egyre nagyobb változások állnak be. Az addig feltételezhetően békés kereskedelem a vikingek miatt — legalábbis részben — háborússá válik. Az angolszász kereskedelem következtében az alsó Raj na-vidékről kiinduló partmenti kereskedelem földrajzi körzete eltolódik. Ezt az eltolódást tovább fokozza az északi területeken végbemenő társadalmi változás, amelynek legfontosabb eredménye a wikek (legkiemelkedőbb központ Haithabu és a délnyugat-skandináviai Birka) kialakulása. Ezek gazdasági és társadalmi problémáit, valamint a kialakulásuknál szerepet játszó a nyugat-európai hatást a szerző behatóan elemzi. A kereskedelem történetében legfontosabb változást az jelenti, hogy a IX. század közepe táján újra megindul a kereskedés a keleti úton, s ez egyrészt a továbbra is folyamatos Északra irányuló frank-f

riz kereskedelem háttérbe szorulását és az új kereskedelmi irányokhoz való fokozatos hozzáidomulását jelenti, másrészt a régi központok helyett gazdasági és ennek nyomán részben katonai okok miatt újak (Wollin, Novgorod, Kijev) előtérbe kerülését eredményezi. Amíg tehát Jankuhn az útvonal, illetőleg az alsó-rajnai és északi területek árucseréjének történetét helyezte vizsgálata középpontjába, Jellema kifejezetten a frízekre és kereskedelmükre vonatkozó vagy vonatkoztatható anyaggal foglalkozik. Áttekinti Frizia politikai történetét az Bszaki-tenger partján i. e. 300 körüli feltűnésüktől az időszakos függetlenségüket rendre megszakító római, angolszász, frank és dán meghódíttatásukon át az i. u. második évezred kezdetéig. S bár nem minden kérdésben foglal el Jankuhnéval azonos álláspontot (pl. vannak kisebb kronológiai eltérések; a VI. század első felében Gotlandba került bizánci pénzek szerinte nem a keleti úton, hanem az Alsó-Rajna völgyén és Frizián át jutott oda stb.), a rekonstrukció eredménye sok tekintetben azonos. Jellema a figyelmet nem pusztán a Rajna-torkolat—Skandinávia útra fordítja, hanem azt mutatja ki, hogy ennek az útvonalnak a jellegzetes régészeti leletei általában Angliában is megtalálhatóak. Foglalkozik a friziai leletanyag neustriai és itáliai összefüggéseivel is. Az Bszakitenger vidékén folyó kereskedelem jelentőségének megnövekedését a frank birodalom gazdasági és politikai súlypontjának északra tolódásával magyarázza, miután már a korábbi Meroving-időkre vonatkozóan rámutatott arra a kölcsönhatásra, amely e kereskedelem erősödése és a 668