Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Nagy Lajos: Településtudományi közlemények, 1952-1959 : 1-11. szám 647-650

Az elméleti alapvetés után a Közlemények eddig megjelent számaiban négy város történeti városközpontjának vizsgálati eredményeit tették közzé (Pécs — Pogány Imre és Heckenast Péter; Székesfehérvár — Heckenast Péter; Szeged — I^aboda Zsigmond; Szentes — Mező I,ajos), de ide tartozik tulajdonképpen Major Jenő tanulmánya a középkori magyar városkép problémájáról (1955 március) is, amelyben Sopron város XIII—XIV. századi városképének vizsgálatával kapcsolatban megállapította, hogy „középkori városaink egy részének (Sopron, Visegrád, esetleg Pozsony) utcaképe, sziluettje sok tekintetben hasonló lehetett az A. Sitte cikke alapján említett nyugat-európai és olasz városokéhoz". Nem szorosan a városépítés-történet fő témaköréhez tartoznak Pogány Frigyes, Granasztói Pál és Fürst János tanulmányai (Városkompozíció, városépítészeti együttesek — 1953. december, majd ennek a problémának alaposabban kidolgozott formája 1955 márciusában Városépítészet címen, és Granasztóinak 1956 júniusában megjelent tanulmánya: A magyar városépítészet sajátosságairól), amelyek „a város térbeli megjelenését egészében és részeiben esztétikai vizsgálódás tárgyának" tekintik, azonban mivel a városépítésben nemcsak a műalkotás létrehozásának törvényszerűségeit, hanem feltételeit is kutatják, ilyen értelemben kapcsolódnak a városépítés-történethez is. Céljaikban pedig a városfejlesztés kérdéseihez, azok megoldásához kívánnak hozzájárulni. Ezekben a tanulmányokban számos értékes szempont és meghatározás merül fel a városképről, a városépítészeti együttesekről a városépítészeti kompozícióról, a magyar városképződés alapjairól, a magyar városok szerkezetéről s külön a magyar városképről. A városfejlesztés kérdése a Településtudományi Közleményekben 1955 márciusában vetődött fel, azzal kapcsolatban, hogy míg addig többnyire új városok, illetve városrészek tervezési elveit dolgozták ki, ekkor került sor arra, hogy a meglevő városok, illetve e városok már beépített részeinek fejlesztésével is foglalkozzanak. Bbben a témakörben a Közlemények számaiban néhány fontos tanulmány jelent meg (Elavult városrészek szanálásának irányelvei — Faragó Kálmán, Heim Ernő, Keresztély György; Budapest fejlesztésének időszerű kérdéseiről — Perényi Imre; Óbuda belső részének részletes rendezési terve — KismartyI^echner Gyula). A falufejlesztés kérdése 1954 júliusában jelentkezett először a Közleményekben a fokozottabb faluépítési jellegű beruházásokkal kapcsolatban. A várostervezés terén ekkor már voltak megfelelő tapasztalatok, a falvak tervezése esetében azonban különleges követelmények is felmerültek, amelyek lényegesen eltértek a városrendezési tapasztalatoktól. Feladatuknak elsősorban azt tartották, hogy egyrészt választ kapjanak arra a kérdésre, hogy „milyen a magyar falu, mint a paraszti élet színterét képező települési egység, milyen fejődési folyamat alakította ki, és hogyan elégíti ki a benne levő közösségnek az igényeit", másrészt, hogy megállapítsák a fejlődés követelményeit, amelyek mindenekelőtt a mezőgazdaság átszervezésével kapcsolatosak, nem feledve a falu esztétikai kialakításának a követelményeit sem. Tehát az elgondolásban a 649