Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Németh Annamária: Huszár Lajos: A budai pénzverés története a középkorban. Budapest várostörténeti monográfiai. XX. köt. Bp., 1958. 645-647

módon említik az evictiot a város oklevelei. Már első említésekor „secundum usum et consuetudinem nostre civitatis ab antiquo approbatam" kifejezéssel jellemzik (Veszprémi kpt. hit. helyi lt. Instr. regn. P. 237). Ha tehát az eladó 1318-ban a város ősi szokása szerint tartozott szavatossággal a vevőnek, akkor a szokás eredetét nyilván még a XIII. századra kell helyeznünk. Külföldi városi oklevelek igen ritkán említik az evictiot, de a magyar városoknál ez általános. Városaink a hiteles helyektől vették át. A szavatossági formulát pl. a budai káptalan vagy a budafelhévízi konvent szinte teljesen azonos szavakkal fejezi ki, mint Buda városa (1. pl. a felhévízi konvent 1295. évi oklevelét: Bp. O. I. köt. 298—299, vagy a budai káptalan 1316. évi oklevelét: A. O. I. köt. 406). Ők is említik a „secundum usum et consuetudinem ab antiquo approbatam" kifejezést. Az evictio a magyar magánjog egyik sarkalatos tételévé vált (vö,: Illés /., A magyar szerződési jog az Árpádok korában. Bp. 1901, 12, 100—102), amely Werbőczy Hármaskönyvébe is bekerült (Tripartitum. Partis I. Tit. 74-77). A szavatosságnak a Jogkönyvből való kihagyását nem tarthatjuk véletlennek. A Jogkönyv szerkesztője — bárki is volt — ismerte a város levéltárát. Nyilván nem egyszer találkozott az evictióval. Oly magától érthetőnek vette, mint közismert országos jogi tételt, hogy nem látta szükségesnek a Jogkönyvbe való felvételét. B kihagyás által azonban a Jogkönyv értékét szállította le, mert ha közismert városi jogi tétel hiányzik, hány kevésbé ismert tétel hiányozhat. Bs erre is van. nyomunk! Például a város régi szabadságának mondják az oklevelek, hogy a tanács elé idézetteknek a nagymise végéig meg kell jelenni (Mon. Strig. III. köt. 500). Krre sem találunk adatot a Jogkönyvben. Befejezésképpen annak a renényünknek szeretnénk kifejezést adni, hogy a megjelenő kommentárkötetben M. ugyanolyan korszerű, tökéletes művet ad majd, mint ahogyan a szövegkiadás nem könnyű kérdését megoldotta. Kubinyi András Huszár Iyajos: A. budai pénzverés története a középkorban. Budapest várostörténeti monográfiái. XX. köt. Akadémiai Kiadó, Bp. 1958, 23 old., 13 tábla A Budapest Főváros Tanácsa által már évek óta végeztetett várostörténeti kutatás keretében készült el H., a kiváló numizmata több évi kutatásának eredményeként a budai pénzverés történetét feldolgozó munka. A kötetnek a várostörténeti monográfiák sorozatába való beillesztése teljesen megfelel a budai pénzverés országos jelentőségének, hiszen nemcsak a legjelentősebb királyi pénzverőhelyről van szó a munka lápjain, hanem az egyetlen középkori partikuláris városi pénzverésünkről is. A dolog természete szerint a korai századok és a városi pénzverés több figyelmet kapott eddigi irodalmunkban, mint a középkor második fele; s ezért — amint azt H. is írja előszavában — az Árpád- és Anjou645