Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Vágvölgyi Tibor - Hinora Sándor: Budapest felszabadítása = Osvoboždenie Budapešta 607-638

A levél — az ellenállási harc egyik formája. Dokumentuma annak, hogy igaz hazafiak a legsúlyosabb időben milyen erőfeszítéseket tettek hazánk és népünk védelmében a nemzeti egység Idkovácsolására, a legnehezebb napokban minden társadalmi rétegből szövetségesek toborzására, megmozgatására és Összefogására. A peremvárosok felszabadítása után a budapesti kerületekben is megkezdődtek az elkeseredett utcai harcok. Budapest egyes utcáinak ósdi építési módja, a tekervényes utcák, a többemeletes házak és ezekben a nagyméretű pincehelyiségek ugyancsak nagy előnyt biztosítottak a védőknek. A németek védelmi vonalakat építettek a városban, s szinte házról házra védekeztek. A hitleristák támpontokul használtak fel olyan városrészt is, mint például a királyi vár. A budapesti harcokban a szovjet csapatok értékesítették azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket a Honvédő Háború évei alatt az utcai harcokban szereztek. Harc folyt minden háztömbért, minden emeletért, minden szobáért. A szovjet csapatok egyre közelebb jutottak Budapest belvárosához. Január 18-ra végleg megtisztították Pestet az ellenségtől. Mintegy 5000 háztömböt foglaltak el, s ezzel Pest teljesen felszabadult a fasiszta rémuralom alól. A Pestről kivert fasiszta csapatok Budára vonultak, s a pesti oldal felszabadításának időpontjában felrobbantották maguk mögött a Duna-hidakat, hogy a Vörös Hadsereg további előrenyomulását ez is gátolja. Ez időben a német hadvezetés Hitler parancsára megkísérelte a bekerített csapattestek felmentését. Esztergom és Székesfehérvár körzetében jelentős német páncéloscsapatok jelentek meg. Ide dobták a németek a két hírhedt SS-hadosztályt: a „halálfejesek"-et és a „vikingek"-et. Olaszországból is több német hadosztály sietett a budapesti német csapatok segítségére. A németek heves, elkeseredett, áldozatokkal mit sem törődő támadása azonban összeomlott. Súlyos áldozatokat hoztak, de Budát nem tudták visszafoglalni. Budán is — a pesti oldalhoz hasonlóképp — súlyos harcok folytak. Házat ház után foglalt el a Vörös Hadsereg, s volt rá eset, hogy egyetlen házért három napig harcolt. Különösen súlyos és véres harcok folytak a Körtéren, a Műegyetem mellett, a Gellérthegyen, a Várban és az Alagútban, valamint a DéliCályaudvar környékén. Ezekbe a harcokba kapcsolódtak be a Budai Önkéntes Ezred katonái, akik a Szovjet Hadsereg oldalára állva hősiesen harcoltak Buda felszabadításáért. Már a Szovjet Tájékoztató Iroda jelentései hírt adtak kisebb-nagyobb magyar csapategységeknek a Szovjet Hadsereg oldalára való átállásáról. Hasonló híradás jelent meg a Szabadság február 13-i számában is. De legjelentősebb volt a kaposvári 6. gyalogezred átállása, amelyről Váriházy Oszkár ezredparancsnok a következőképpen számolt be:

25 Az ezred parancsot kapott, „hogy a budai Vár védelmére az akkori Horthy Miklós útról a Várba vonuljon vissza. Az ezred ezt a parancsot megtagadta, de nemcsak az ezred tagjai, hanem a 10. gyaloghadosztály törzs, a 10. híradó zászlóalj és a környéken levő 629