Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Vágvölgyi Tibor - Hinora Sándor: Budapest felszabadítása = Osvoboždenie Budapešta 607-638

ján és szabotázscselekményekkel annyira meglassították a munkagépek leszerelését, hogy Nagytéténybe szállítás után a szovjet hadsereg gyors bekerítő hadművelete következtében sikerült a gépek Németországba szállítását megakadályozni. Hasonlóan eredményes volt a védekezés az újpesti Phőbus Villamos Műveknél, amely január végén már szintén dolgozott. A BESZKÁRTnál, a Magyar Posztógyárnál, a Budakalászi Textilműveknél, a Magyar Acélárugyárnál, a Trustnál, a Hoffher és Schrantznál, a Nemzetközi Kikötőnél stb. hasonló szervezési tárgyalások folytak, amelyek eredményeit, az óvintézkedések következtében megmentett nemzeti vagyon mértékét természetesen csak a felszabadulás s a helyreállítás után lehetett számba venni. Azt azonban hamarosan meg lehetett állapítani, hogy Budapest közművei és egyes, legnag3^obb, legfontosabb nehézipari és textilvállalatai a kommunisták s a hazafias vezetők és munkások tevékenysége, valamint a Vörös Hadsereg gyors előrenyomulása következtében megmenekültek a német „bénítási", rombolási és rablási szándékoktól és a háborús események pusztításainak helyrehozatala, az újjáépítés után a magyar dolgozók, a magyar nép rendelkezésére állhattak. A közüzemek, a nagyüzemek megmentéséért folytatott politikai harc s ezek fegyveres védelmének megszervezése mellett aktívan működő harci csoportok egyre szaporodó harci vállalkozásaival találkozunk. A Valéria-telep előtt kézigránáttalálat ért egy német katonákkal zsúfolt autót. Hasonló eset ismétlődött meg Budán. A budapesti rendőrfőkapitányság politikai rendészeti osztálya 1944. december 3-i dátummal arról tájékoztatja a nyilas belügyi államtitkárt, hogy előző nap este a Semmelweisz utca 1. sz. előtt bombával szétrobbantottak egy német gépkocsit. Ugyanez a jelentés számol be a december 2-án a Művelődés Házában (mai Erkel Színház — ahol a nyilaspárt december 3-ra nagygyűlést hívott össze) történt robbanásról. Vasárnap, december 3-án a gyűlés kezdetén az első szónok beszéde alatt újabb „pokolgép" robbant a nézőtéren. A keletkezett pánikot még úgy-ahogy elnyomták a rendezők, de a rövidesen bekövetkezett második robbanás után már hanyatt-homlok menekültek a „testvérek" a teremből. Nagy hangon meghirdetett tömeggyűlésük így már az első negyedórában kudarcba fulladt. Óbudán a bánhidai villamosvezetéket — a tartóoszlopok kirobbantásával — két ízben is megszakították az ellenállás harcosai. 1944 decemberében az illegális Szabad Nép így összegezte a helyzetet: „Köztisztviselők, hivatalok, minisztériumok, akadályozzák a nyilas banditakormány rendeleteinek végrehajtását. Magyar vasutasok, akiket 25 éven át óvtak minden munkásszervezkedéstől, gátolják a német hadiszállításokat és az ország gyors kirablását. Polgárok csatlakoznak a munkásokhoz, a gyárak védelmében — a német rablások és rombolások megakadályozására. Még a reakciós kasztszellemben nevelt honvédtisztek is tömegesen hagyják faképnél a német »Kamerádot« és tovább harcoló eskü szegő társaikat. A legénység és a tisztikar körében a szökés tömegjelenséggé vált." 618