Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Vágvölgyi Tibor - Hinora Sándor: Budapest felszabadítása = Osvoboždenie Budapešta 607-638
ságát és így a gazdasági életet is. lyegkatasztrofálisabb azonban a termelőeszközöknek a termelésből való kikapcsolódása, mert ez az egész termelés megakadását és a gazdasági élet csődjét vonja maga után. Ez a veszély fenyegette Magyarországot akkor, amikor a németek és nyilas bérenceik ún. „bénítási" parancsokat adtak ki és a legtöbb nagyipari vállalatot arra kötelezték, hogy munka- és szerszámgépeiket szereljék le, rakják vasútra és munkásaikkal együtt szállítsák Németországba. Ha ezt az intézkedést teljes egészében sikerült volna végrehajtaniuk, akkor Magyarország pusztasággá válik, s a legjobb szakmunkások elhurcolása után az ittmaradottak teljesen reménytelen helyzetbe kerülnek. | A Kommunista Párt felismerte az országot fenyegető veszélyt és szervezeteinek egy részét ezekben a hetekben annak szolgálatába állította, hogy a németek nemzetgyilkos tervét megakadályozza. A nyilas azsanprovokatőrök s a magyar és német Gestapo ellenőrzése ellenére a Kommunista Pártnak sikerült összeköttetésbe lépnie a székesfővárosi Elektromosművek, Gázművek és Vízművek néhány hazafias műszaki vezetőjével. A közművek vezetői késznek mutatkoztak arra, hogy a Kommunista Párttal együtt megtegyék a szükséges óvintézkedéseket. A közművek szakmérnökei a párt náluk dolgozó szervezett munkásaival együtt működve, a nemzetőrségeket, majd a „kisegítő karhatalmi századokat" megbízható munkásokból állították össze. Ezenfelül nagy mennyiségű kézigránátot és egyéb fegyvert tároltak, hogy adott esetben a megbízható munkásságot felfegyverezzék a németek erőszakos rombolási kísérletének meggátlására. A Kommunista Párt emellett szükségesnek látta, hogy az Elektromosművek védelmét, amelynek budafoki erőművei látták el Budapest világítását, valamint a magyar ipar áramszükségletének tekintélyes részét, még fokozottabb mértékben szervezze meg. A Budafoki úti szomszédos Goldberger-gyár, a Röck-Gépgyár, a Feltén és a Guilleaume-gyár jószándékú vezetőit éppen ezért a Kommunista Párt összehozta az erőművek vezetőségével, és így lehetővé vált az esetleges német vagy nyilas rombolások elleni azonnali szervezett, hathatós védekezés. Ennek szolgálatában immár tekintélyes számú, elszánt üzemi munkás és elég fegyver állott rendelkezésre. A párt másik nagyszabású és eredményes szervezési munkája a csepeli Weiss Manfréd Művek és munkásai védelmének megszervezése volt. E hatalmas konszern néhány vezetői beosztásban működő munkatársa készséggel lépett összeköttetésbe a Kommunista Párttal és számos vállalatánál dolgozó szervezett munkásaival, hogy az ország termelésében nagy szerepet játszó WM Műveket megóvja. Az eredmény az lett, hogy amikor Csepel munkásait, valamint a vállalatok gépeit és felszereléseit a németek és nyilasok erőszakkal vonatra akarták rakni, hogy Németországba szállítsák, 27 000 csepeli munkás szervezetten, egy emberként állott ellen és megakadályozta a fasiszták nemzetgyilkos szándékát. Az illegális Szabad Nép 1944. december 10-i számában így számolt be a Csepelért folyó harcokról: 616