Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Lőrincz Zsuzsa: Adatok a katolikus egyház társadalomszervező tevékenységéhez Budapesten, 1919-1944 = Dannye k socialno-organizatorskoj deâtel'nosti katoličeskoj cerkvi v Budapešte, 1919-1944 gg. 583-606

álsópapság és a katolikus tanítóság részéről, amely nem igen akart újabb kötelezettségeket vállalni, vagy még inkább: nehezen viselte el, hogy az államhatalom szervei vele rendelkezzenek. A kezdeti problémáktól eltekintve — a fővárosban is, vidéken is — az iskolánkívüli népművelés irányítói között ott találjuk a papokat. Arról, hogy a színházak és mozik, filmgyárak felső irányításában az egyháznak szerepe lett volna, nincs tudomásunk. De tudunk arról, hogy sok helyen a női kongregációk, női egyesületek, az egyházközségek női tagozatai mintegy társadalmi ellenőrzést szerveztek a mozik felett, és a számukra „erkölcstelen" filmek ellen próbáltak társadalmi bojkottot Szervezni, s így irányítólag hatni a műsorpolitikára.

26 A sajtó A sajtó nagy társadalomnevelő erejét a klérus korán felismerte. Már X. Pius pápa arra hívta fel papjai figyelmét, hogy hiába építenek templomokat, hiába tartanak missziókat, alapítanak iskolát, ha nincsen a klérusnak jól irányított sajtója.

27 A Központi Sajtóvállalat a 20-as évek elején állami támogatással alakult meg, Bangha páter aktív közreműködésével. Részvényesei között volt a püspöki kar számos tagja (Csiszárik, Hanauer, Prohászka, Rótt), a részvények legnagyobb része pedig a nagybirtokos arisztokrácia kezében volt.

28 A Központi Sajtóvállalat lapjai voltak a Nemzeti Újság, az Új Nemzedék, Képes Krónika, később a Sziklán Állunk és más ifjúsági lapok. Az Új Nemzedék és a Nemzeti Újság napilap volt. Jóval olcsóbban kerültek forgalomba, mint a Budapesten megjelenő napilapok túlnyomó többsége. Ezt csak úgy tudták elérni, ha mind az állam, mind az egyház komoly anyagi tánogatást nyújtott a vállalatnak, amely mindezek ellenére egész fennállása idején deficittel dolgozott. A prímási körlevelek beszámolnak arról, hogy többször rendeztek gyűjtést a sajtó számára; és megemlítik azt is, hogy az egyházi pénztár segítséget nyújtott a vállalatnak. Különböző címeken kaptak anyagi hozzájárulást: hol kultúradó részleteként, hol kölcsön címén, hol pedig gyűjtés címén.

29 Minden alkalmat megragadtak az egyházi sajtó terjesztésére, nem riadtak vissza az erkölcsi terrortól sem. Az egyházközségek egyik legfontosabb feladatává tették a klérus lapjainak terjesztését. Az egyházközség fejének, a plébánosnak feladata volt családlátogatásoknál, a hivőkkel való érintkezésnél, mindenkor megragadni az alkalmat annak megmagyarázására, hogy csak olyan sajtót szabad olvasni, amely „lelkük épülésére ' ' szolgál. Sajtónapokat rendeztek a fővárosban, amikor a templomokban a prédikáció témája a katolikus sajtó volt. A nőegyesületek, illetve az egyházközségekhez tartozó jótékonysági, hitbuzgalmi és egyéb szervezetek első propagálói voltak újságjaiknak. Sajtódélutánokat, előadásokat, mulatságokat szerveztek. Jó számítással az asszonyokat és a fiatalokat hívták segítőtársul. A gyermeken 600