Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Lőrincz Zsuzsa: Adatok a katolikus egyház társadalomszervező tevékenységéhez Budapesten, 1919-1944 = Dannye k socialno-organizatorskoj deâtel'nosti katoličeskoj cerkvi v Budapešte, 1919-1944 gg. 583-606

tömöríteni. Az egyházközségi szervezettel a különböző kongregációkon kívül, mintegy 15—20 egyesület működött együtt. Nem minden egyházközségben működött minden egyesület, mert a helyi adottságokat messzemenően figyelembe vették. Ezek közül az egyesületek közül jelentősebbek voltak az Anyák Köre, a Credo Egyesület, az Eucharisztikus Gyermekszövetség, a Gyermekvédelmi és Katolikus Patronázs, a Hitterjesztő Egyesület, a Jézus Szíve Társulat, a Iránykor, az Oltáregyesület, a Szívgárda, a Szent Vince Egyesület, a Szociális Missio Társulat, a Szent Zita Kör stb. A legnehezebb feladata az egyháznak a férfiak körében volt. — Megfigyelhető, hogy a velük való foglalkozás esetében mindig a férfiakat fokozottabban érdeklő, főleg megélhetési és érdekvéde|mi problémákat helyezték előtérbe. Ez a munkások és iparosokkal való foglalkozásra még fokozott mértékben áll. A „Quadragesimo Anno" megjelenése után, mint tudjuk, komoly mozgalom indult meg az egyház kebelén belül a munkásokkal való foglalkozás érdekében. A Quadragesimo Annót „Proletárok megváltása" címen olcsó népies fordításban is kiadták. A Szent István Társulatnak több kiadványa jelent meg, amely a keresztényszocialista eszmék terjesztésére volt hivatva. Ilyen volt a Keresztényszocialista Könyvtár füzetsorozat, amelyet a prímás a papság figyelmébe és támogatásába is ajánlott. A Horthy-korszak első éveiben különböző keresztényszocialista szervezeteket próbáltak életrekelteni, de nagyon csekély sikerrel. 1920 januárjában különböző gyűléseket rendezett Budapesten a Keresztény Szocialista Bőrmunkások Országos Szövetsége (amely a munkanélküliek elhelyezésével kívánt tömegeket szerezni), az Éttermi, Kávéházi és Szállodai Alkalmazottak, a Borbély és Fodrászmunkások, a Magántisztviselők stb. „Szövetsége"-L A keresztényszocialista szervezetek eme szárnypróbálgatásai azonban Magyarországon nem vezettek számottevő eredményre, a munkásokra ezeknek nem volt befolyásuk, közöttük nem volt soha hitelük. A 20-as évek kezdeményezései után mind kevesebbet hallunk róluk és később már önálló akcióik nem is igen voltak. Az egyház azonban továbbra is megkísérelte, hogy a szociális helyzet javításán fáradozó szervezet képében mutatkozzon, ezért minden szociálisnak feltüntethető kormányakciót támogatott, így többek között a munkanélküliség enyhítésére indított mozgalmakat is. 1928-ban pl. a kormány „Magyar Hét" akciót indított az ipari és mezőgazdasági termékek fogyasztásának fokozására, amivel a munkanélküliségen akartak enyhíteni és a külkereskedelmi mérleget kívánták javítani. Ilyen és ehhez hasonló akciókban kapcsolódott be szívesen az egyház. Szervezeteit felhívta ezen gazdasági szempontból teljesen elhibázott akciók aktív támogatására, s ezen keresztül kívánt közelebb kerülni a munkásokhoz, iparosokhoz, ami érthető módon igen nehezen ment. „A szabadelvű eszmék" térhódítása már a XIX. század második felétől igen intenzív volt a fővárosban. Komolyabb kapcsolata az egyházzal akkor is a budai oldalnak volt, Pesten kevésbé sikeresen dolgoztak, de ha volt egyházi élet Pesten, az főleg a ferencesek és szerviták templo587