Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Berend T. Iván - Ránki György: A Budapest környéki ipari övezet kialakulásának és fejlődésének kérdéséhez = Contribution to the problem of the formation and development of the industrial zone around Budapest 535-573

hajók befogadására alkalmas kikötő 100—150 méter széles és 1000 méter hosszú medencéjében 250 uszály fért el. A medence szélén pedig 5600 m

2 területen zárt raktárházakat építettek.

46 A csepeli kikötő hamarosan a Dunának Braila után második legjelentősebb kikötőjévé vált.

47 Tegyük hozzá, hogy a vámmentes kikötő közvetlenül is nagy lökést adott a Pest környéki iparfejlődésnek. Egyrészt Csepel területén épült — csupán az 1930. XVIII. te. hasította ki e területet s csatolta Budapesthez

48 —, s az itteni fejlődést gyorsította meg, másrészt szerves kapcsolatban állott a dél-pesti peremvárosok gyors fejlődésével. A gyáripar fejlődésének feltételei Budapest és környéke szempontjából tehát önmagukban kedvezően alakultak, s megalapozták a főváros két világháború közötti fejlődését. Az ipari fejlődés menetét és jellegét — s ezen belül a Budapest környéki ipari övezetét — azonban végső soron a konjunkturális viszonyok alakulása határozta meg. A konjunktúra alakulása szempontjából a két világháború közötti időszak négy szakaszra oszlik. A 20-as évek elején a béketermelésre való átállás súlyos nehézségei az ipari termelés visszahanyatlását, illetve igen lassú emelkedését hozták magukkal. A gyáripari termelés tényleges értéken, az adott országterületre számítva 1920-ban, 1913-hoz viszonyítva hozzávetőleg 20—30%, 1921-ben 37— 38% és még 1922-ben is csak 52—54% körül mozgott. A háború alatt felfutott nehézipari üzemek a béketermelésre való átállás nehézségeivel küzdöttek, a hadirendelések megszűntek, közlekedési vagy mezőgazdasági beruházásokat alig eszközöltek az országban, s a lecsökkent országterület amúgy is összeszűkítette az elsősorban Budapestre koncentrált gépipar piacát. A fővárosi gépgyárak még 1926-ban is csak az 1913. évi termelés 49%-át állították elő.

49 Rendkívül súlyos volt az építőanyagipar helyzete; a termelés még 1926-ban is csupán a háború előtti termelés 80%-át tette ki. A fővárosi gyáripar másik nagy fontosságú területe, az élelmiszeripar, elsősorban a budapesti exportmalmok révén a lehető legsúlyosabb válságba jutott. 1913-ban a fővárosi gyáripar termelésének felét az élelmiszeripari vállalatok állították elő. A monarchia felbomlása következtében elvesztett exportpiacok azonban megbénították a termelést. Budapest élelmiszeripari termelése 1926-ban is csak az 1913-as színvonal 60%-át érte el.

50 A 20-as évek első felében tehát a nehézipar és élelmiszeripar súlyos visszaesése révén a budapesti gyáripar helyzete meggyengült. Ezt csak részben tudta ellensúlyozni a textilipar korán meginduló fejlődése. A rendkívül kedvezőtlen konjunkturális viszonyok ellenére ugyanis a 20-as évek elejétől kezdve gyors ütemben épült ki a könnyűipar. A dualista rendszer felbomlása, az állami önállósulás korlátot szabott az osztrák—cseh textil-, a papíripari stb. behozatalnak, s lehetővé tette a hazai könnyűipar kiépítését. Ez annál is inkább szükségessé vált, mivel a korábbi hazai termelés csak töredékét elégítette ki a fogyasztásnak, s a könnyűipari, elsősorban textilipari termelés legnagyobb része éppen a szlovákiai területre esett. A Budapest környéki övezetre a konjunktúra kedvezőtlen mozzanatai alig éreztették hatásukat. Élelmiszeripar itt — mint láttuk — 556