Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Berend T. Iván - Ránki György: A Budapest környéki ipari övezet kialakulásának és fejlődésének kérdéséhez = Contribution to the problem of the formation and development of the industrial zone around Budapest 535-573

Soroksár zóna lakossága Újpest—Rákospalota népességéhez képest 1900ban 66%, 1910-ben már 102%, 1920-ban pedig 130%! A lakosság gyors emelkedése természetszerűen — mint a fejlődés okait vizsgálva rámutattunk — az ipar gyors térhódításának és a munkások nagyarányú betelepedésének következménye volt. Az összlakosságon belül tehát gyorsan nőtt az ipari népesség száma és aránya. Az ipari népesség száma tehát a századfordulót követő évtizedben gyorsabban növekedett, mint az összes lélekszám. Amíg 1900 és 1910 között az össznépesség 74%-kal, addig az ipari népesség 112%-kal emelkedett. 1910 és 1920 között ez a folyamat nem figyelhető meg, mivel az összlakosság 31%-os növekedésével szemben az ipari népesség csupán 24%-kal emelkedett. Ennek okát azonban a kényszerű 1920-as szakaszhatár megvonásban kell keresnünk. A világháború befejezése után ugyanis az ipari termelés hallatlanul súlyos visszaesése következett be. A gyáripari termelés pl. 1920—21-ben még az 1913. évi termelés felét sem tette ki, s a kisipar felé történt eltolódás ezt közel sem egyenlíthette ki. A rossz konjunkturális viszonyok folytán a fővárosba és környékére özönlött munkások jelentős része kényszerült máshol munkalehetőséget keresni, és sokszor visszavándorolni vidékre. Mindennek ellenére, az 1920. évi, csökkentett értékű adat is jelentős fejlődést mutat a századfordulóhoz képest, hiszen az ipari népesség mintegy 170%-kal nőtt, s a Pest környéki lakosság több, mint 57%-át tette ki. Míg a századfordulón Rákospalota, Soroksár és Budafok ipari lakossága csak az összlakosság egyharmadára rúgott, addig 1910-re már csak Soroksár ipari népessége nem érte el az összlakosság felét, 1920-ra viszont már minden helységben abszolút túlsúlyra jutott az ipari lakosság. A Budapest környéki ipari övezet jelentőségének emelkedését tükrözi, hogy a környéken lakó ipari népesség aránya a főváros ipari népességéhez viszonyítva rendkívül megnövekedett. 1900-ban a környező helységek ipari népessége még hatszorta kisebb volt, mint a fővárosé, 1910-ben több, mint egynegyedét tette ki (27,6%), 1920-ban pedig már több, mint 37%-át ! Az ipari népesség aránya terén is további eltolódás ment végbe. A Budapest környéki ipari övezet ipari népességének aránya már a századfordulóra is magasabb volt, mint a fővárosé (42%-kal szemben 49%), 1910-ben az arány már 45: 60, 1920-ban pedig 39: 57 volt! Az ipari népesség növekedését egyre nagyobb mértékben a környékbeli helységek iparának fejlődése mozdította elő. A Budapest környéki iparvidék kiépülése csökkentette a fővárosba bejáró munkások arányát. Abszolút számokban természetesen a bejáró munkások száma is emelkedett. A századforduló idején 9000 főre becsülhettük a peremvidékről a fővárosba járó munkások számát; azonban 1910-ben már mintegy 15 000 főt tett ki ezek száma. Ez azt jelenti, hogy a helyi ipari munkásság viszonylag nagyobb része, a századeleji 50%-kal szemben 65% már a Pest környéki üzemekben dolgozott. A vizsgált helyiségekből a fővárosba járó munkások aránya csupán kevéssel nőtt; korábban a budapesti ipari munkások 6—7%-át, most mintegy 8%-át tették ki. Az egyes helységek jellegét illetően nem történt lényeges változás: Csepel35* 547